SZÜRET A BADACSONY HEGYEN !

1. nap.: érkezés, szobák elfoglalása, üdvözlõ ital, ismerkedés a környékkel

vacsora a Panzió éttermében.

2. nap.: reggeli(bõvített kontinentális) 8.45-tõl indulás a szüret helyszínére.

Szüretelés, ismerkedés a borkészítés fortélyaival. Ebéd a hegyen.

Du: hajókirándulás majd borkóstoló borismertetõvel.

Este zenés, táncos szüreti mulatság az Andreas Panzió összes termeiben!

3. nap.: reggeli, de. szabad program. Fakultatív kirándulási lehetõségek: Keszthely

-városnézés(Festetics- kastély, Georgikon..), Hévíz-termálfürdõ, Balatonederics/Afrika

Múzeum..

Ár : 25. 000.-Ft/fõ( mely tartalmazza a 2 éjszakai szállás, a szüretet, a hajókirándulást, borkóstolót, táncmulatságot és az étkezéseket.)

Ezt a programunkat szeptember elejétõl október közepéig, bármely idõpontban biztosítani tudjuk 10 fõs csoport jelentkezése esetén.

Kérjük egyéni jelentkezés esetén is érdeklõdjön idõpontokról.

Szüret

A szüret eredete egyidõs a mítoszokkal.

A boristen, a görögök Dionüszosza a fõszereplõje, aki megajándékozta az emberiséget a szõlõ megerjedt levével: a borral. S mint ahogy, a szüret fõbb mûveletei és annak eszközei

évszázadokon át alig-alig változtak, nem nagyon változott e mindig közösségben végzett munkához fûzõdõ szertartás: a szüreti mulatság, amely a boristennek szóló hálaadásból lett a termés betakarításának ünnepélyévé. De a szüret, mint „végzõ” munka félig ünnep önmagában is. S hogy vígabb legyen, arról maga a szõlõ gondoskodik, akár édes gyümölcsét, akár levét, a mustot vagy a bort kínálva kóstolgatásra.

A magyarság a szõlõt és a bort honfoglalása elõtt is ismerte, szõlõmûvelõ azonban inkább csak letelepedése után lett.

Pincedal :

„ Elõször szól az Úristen: Noé Másodszor szól az Úristen: Noé!

Itt a szõlõ kóstold meg, jó-é ? Hát a murcit kóstold meg, hogy jó-é?

Uram, mester már megöregedtem, Ura, mester, kóstoltam, vártam,

A számba ily jó bogyót nem vettem! De nótára benne nem találtam!

Harmadszor szól az Úristen: Noé!

A borocskát kóstold meg, hogy jó-é

Uram, bocsáss! Ihajnáré, Sári

Kezdek én már három istent látni.

„ Borköszöntõ „ Ej, te bor hol termettél ?

Tetõn, vagy oldalon ?

Ha tetõn termettél,

Járd meg a tetememet!

Ha oldalon termettél,

Járd meg oldalamat!

De ollan szégyent ne tégy velem,

Mint a minap tettél,

Engem a sok nép elõtt

Sárba hengergettél!

Most szólj, ha tudsz,

Ha pedig nem, akkor

Mars az áristomba! / Erre kiitták a poharakat! /

„ Bõ, víg s népes volt a Badacsony az akkori szüretben:

Mozgott, hangzott az egész hegy, fenn és alant, kinn és benn.

Urai és asszonysági Veszprém, Somogy, Szalának

Ifjai és leányai mindnyájan ott valának.

Durrogtanak a mozsarak, hogy a bércek ropogtak,

Kongtak a még üres hordók, az ostorok pattogtak:

Harsogtak a tárogatók, a hegedûk zengének

Szólt a duda, tapsolt a táncz, s a sarkantyúk pengének. „

SZÜRET

A szüret idõpontja a 18–19. században hagyományosan meghatározott volt, valamilyen jeles naphoz kötõdött Szent Mihálytól (szept. 29.) Simon-Júdás (okt. 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály-napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (okt. 15.), a Balaton és Kõszeg vidékén Orsolya (okt. 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (okt. 28.) napján.

A kisebb szõlõkben ma is a család meghívott segítõkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelõket étellel-itallal, a szõlõbõl, mustból kóstolót vihetnek haza. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat hagyományosan a bortermõ vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A szüreti szokásokhoz hozzátartozik az evés-ivás, ének, tánc, szüreti felvonulások és bálok. Ezeknek formája, módja az elmúlt évszázadban tarka képet mutat. A szüreti felvonulásokat a századfordulón, akárcsak az aratásit, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18–19. századi uradalmi szõlõmunkások szokásait. A múlt században és elõzõ századokban a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A szokás ünnepi jellege erõteljesebben érvényesült, mint e században.

A szüreti hangulatot érzékelteti a múlt századi szatmári leírás részlete: „Hangzik a nóta, dalok, lövöldözés, röppentyûk látszanak a légpályán, rajgók a föld színén, öröm és vígasság van mindenûtt, mint bortermõ földekhez illik” (Résõ Ensel 1867: 251).

A somlói leírás kicsit részletesebben írja le a szüretet, az elmaradhatatlan gonosz, rossz szellemeket elûzõ zajcsapásokkal: „A vinczellérek, mintha mozsarakat sütögetnének, úgy dongatják abroncsoló sulykaikkal a hordókat. A szedõk pedig szüreti dalokat zengenek a »Bort ittam és boros vagyok« s a

A csöbrösök illendõen felpántlikázva, bodor pipafüst között czipelik a megtelt csöbröket. Itt amott szól a zene, közbe közbe durran a puska, száz meg száz torok kiáltásától kísérve” (Résõ Ensel 1867: 242).

A következõ, ugyancsak múlt századi szüretrõl szóló két beszámolóban a szüreti szõlõkoszorút is emlegetik.

A hegyaljai szürettel kapcsolatos az alábbi részlet: „...nézzünk ide, hol most készítik épen a szõllõhegy birtokosának a koszorút nagy gazdag gerezdekbõl, van közte dinka és gahér, meg egy két mezei virág is. Mikor aztán elkészült, két fehérbe öltözött piros arczú leányka czifra rúdon vállára emeli, s úgy viszi, a czigányok és szedõk csoportjától kísérve, végig az utczákon. Itt ott megállnak, hogy a körülöttük levõ legénység megkínálhassa a tavaliból az elejökjötteket, s midõn hazaérnek, felfüggesztik ott valamelyik szobába a koszorút, s tiszteletére reggelig esznek, isznak és tánczolnak” (Résõ Ensel 1867: 147).

A cserháti szüret leírásának részletében pedig ezt olvashatjuk: „nálunk a szüret bevégeztével, tarka barka néptömeg közepén, az úgynevezett vinczellér áll czifra kalapban, jobb karján különbféle szõlõbõl ügyesen összefont koszorú függ, bal kezében szõlõvel kirakott botot tart, és a csapat kíséretében népdalokat hangoztatva, egész méltósággal indul le a hegyrõl a borház felé, melyben már harsog a zene, melyben nagy mulatság van készülõben, a borház elõtt megáll a csapat, a vinczellér leemeli a kalapját rövid üdvözlõ beszéd után, a koszorút a háziasszonynak, a botot pedig a háziúrnak nyújtja át, s ezen eredeti szokásos jelenet után, a tömeg pompás vacsorába s mulatságba részesül; elõállnak a szögverõk, húzzák keservesen, a szüretelõk pedig rakják a csárdást egész reggelig” (Résõ Ensel 1867: 84).

Az e századi szüreti szokások leírásánál feltûnõ, hogy ez alkalomra tisztségviselõ szereplõket választanak, és a felvonulásokban a farsangihoz hasonló maszkos alakok tûnnek fel. Topolyán a nagybirtokon a cselédek szüreteltek, kiskertekben a család. Ez utóbbiaknál citerára, tamburára mulattak.

Ketesden szõlõvel díszítik fel a termet, a közepébe pedig nagy szõlõkoszorút függesztenek. Akinek sikerül szõlõt lopnia a koszorúból, bírságot fizet. Magyar ruhás csõszlányok és legények vigyáznak a szõlõkoszorúra (Vasas–Salamon 1986: 159–160).

Turán szüretkor birkát vágtak, gulyást készítettek belõle. Este tánc is volt. Maskarákba öltöztek: csendõrnek, koldusnak, pásztornak. Bekiabáltak: „Be engedtek-e vagy nem? Meg akartok halni vagy nem?” A válasz az volt: „Ha jók vagytok begyühettek, ha rosszak vagytok, mehettek tovább!” Ezután beléptek, vacsoráztak, ettek, mustot ittak és részt vettek a táncban (Schram 1972: 132–133).

A Tokaj-Hegyalján megrendezett szüreti mulatságok ma is élnek, idegenforgalmi látványosságok.

A felvonulás élén két leány halad, köztük egy legény, aki az ún. kapáscímert viszi. Mögöttük megy a két sáfár, utánuk pedig két legény a baksus figuráját viszi. A baksus hordón keresztbe tett lábbal ülõ figura, lopótökkel és pohárral. Õket követik a szõlõkoszorút vivõ lányok, szekéren, vontatón. Leányok, legények, gyerekek kereplõvel zajonganak. A felvonulás résztvevõi között maszkos alakok is vannak. Például nõnek öltözött férfi, aki a nézõk karjára rafiát köt, s akinek megváltásul fizetni kell. A felvonuláshoz tartozott a kádártánc. A baksus figurája megfigyelhetõ Mádon, Olaszliszkán is. A menetben található még keréken forgó bábu, táncos kerék. A keréken forgó pár figurája helyenként megtalálható a farsangi, sõt az aratási felvonulásokban. A bodnártánc Erdõbényén és Mádon volt ismert. Nemzetiszínû szalagokba csavart abronccsal táncoltak a férfiak. Ujváry Zoltán megállapította, hogy a tokaj-hegyaljai bodnártánc, baksus figurája és a keréken forgó bábuk német eredetûek, melyek azonban néhány emberöltõ alatt a tokaj-hegyaljai szüreti felvonulás kedvelt hagyományává lettek (Ujváry 1975: 70–92).

A két világháború között nemcsak a bortermõ vidékeken rendeztek szüreti felvonulásokat, bálokat. Például a Bódva vidékén a felvonulás fõszereplõi a csõszgazda, csõszgazdáné, bíró, bíróné, a kisbíró, kisbíróné, csõszfiúk, csõszlányok voltak. A magyaros ruhába öltözött lányok és legények ökrös szekereken vonultak végig a falun. A tánchelyiségbe felakasztott szõlõfürtöket a csõszgazda és csõszgazdáné õrizte, és aki lopni próbált, azt tréfásan megbüntették. A mulatságot reggelig tartó tánc fejezte be. Hasonló jellegû felvonulás volt Hajdúböszörményben, melyen lovas legények és különféle maskarások is részt vettek. Tiszafüreden a menet élén ugyancsak lovas legények haladtak, utánuk a bíró, bíróné, a kisbíró dobbal, majd a szüretelõ lányok és legények, azután a cigányzenészek. Leghátul a jelmezesek kiabáltak: a fakanalat áruló szlovák: „Fakanalat, fakanalat!”, a drótostót: „Drótozni, drótozni!”, a toll- és rongykereskedõ: „Csontot, rongyot, ruhadarabot!” (Ujváry 1983: III. 192–193). A Vas megyei Bük községben, ahol a szõlõtermesztésnek egyáltalán nem volt jelentõsége, a két világháború között népszerû szüreti felvonulás csak néhány éve szûnt meg. Ökrös és lovas fogatokon vonultak végig. A felvonulásban maskarák is részt vettek. A zenészek az egyik szekéren egy boroshordó körül ültek.

„VENDEL SZÁMADÁSA- PÁSZTOROK VÍGSÁGA”

2010.OKTÓBER 22.-24.

Okt. 22.: érkezés, üdvözlõ ital, szobák elfoglalása. Vacsora a panzió éttermében.

Okt. 23. : reggeli. De.: szervezett program a Balaton-felvidéken, a salföldi természetvédelmi major meglátogatása. Kirándulás lovas kocsival. Ebéd. Hagyományos pásztor-kanász ételek. ( Pokol gulyás).

Du.: játékos „pásztor-versenyek”, - ügyességi vetélkedõk . 19.00-tól négyfogásos ünnepi vacsora, majd zenés, táncos mulatság a jól sikerült ”pásztor-számadás” örömére. Pásztor tûzgyújtás. Jól vigyázz, hogy hibátlan legyen a számadás!

Okt. 24. : reggeli. De.: szabad program, fakultatív kirándulások.

Ár: 23.000.-Ft/fõ(mely tartalmazza a 2 éjszakai szállást, étkezéseket a szervezett programot és a bált).

VENDEL NAPJA

A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegõdött, annak nyáját ellenõrizni. A jószágtartó gazdák, a pásztorok és különösképpen a juhászok védõszentjükként tisztelték.

Ha állatvész ütött ki, azt mondták Vendel viszi az állatokat. E napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották. Sokfelé búcsúnapként is szolgált.

Szent Vendel tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el. Népszerûsítésében nagy szerepe volt a keletre irányuló német migrációnak és kolonizációnak. Elterjesztését nagymértékben szorgalmazta Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1696–1763).

Vendel tisztelete különösen a Dunántúlon, azon belül Veszprém, Tolna, Baranya megyékben, valamint a Jászságban és a csanádi püspökség területén volt a legélénkebb. E tájakon emelték a legtöbb Szent Vendel-kápolnát és Szent Vendel-szobrot. Jellemzõ, hogy a dunántúli szobrok legtöbbször Rajna-vidéki parasztöltözetben ábrázolják a szentet. A Jászság és a Kiskunság Vendel-szobrai ezzel szemben magyar juhászként jelenítik meg. Készítõik ingben, gatyában, dolmányban, cifraszûrben, tarisznyával, zsírozott hajjal, széles karimájú kalapban ábrázolták.

A Vendel-kápolnákat és Vendel-szobrokat Szent Vendel ünnepén körmenetekkel tisztelték meg. E körmenetekkel kérték a szent közbenjárását állataik védelmére. Különösen baranyai német falvakban volt szokás az állatok Vendel-napi megáldása. Az állatállományt ilyenkor a Vendel-kápolnához vagy Vendel-szoborhoz (ritkábban más kultuszhelyhez) hajtották, ahol a pap misét vagy litániát mondott, majd megáldotta a jószágot.

Páliföldszentkereszt búcsújáróhelyre a környékbeli falvak vegyes nemzetiségû népe nagy zeneszóval három októberi vasárnapon zarándokolt el, mégpedig azokon a vasárnapokon, amelyek Vendel napja köré estek. A kegyhelyen jószágaikért könyörögtek. Ezeket a szakrális alkalmakat vendelbúcsúnak vagy vendelvasárnapoknak nevezték.

A gazdasági év végét, a nyájak beszorulását a legelõrõl mindenütt összekötötték a számadással és a pásztorfogadással. Azt tartották, hogy kihajtáskor akárki lehet pásztor, de az igazi pásztor az, aki õszi behajtáskor rendesen elszámol.

A keleti palóc vidéken a csordást, a gulyást és a lovászt Szent György-naptól (április 24.) András-napig (november 30.), a kondást viszont Mihálytól Mihályig (szeptember 29.) fogadták fel. Ugyanott a juhászok vagy demeteresek vagy Szent György-naposak voltak legalább száz éve. Utóbbiakat a kisparasztok közös nyájaihoz nem egész évre, hanem fél esztendõre, az április 24-e és október 26-a közötti idõszakra vették fel.

Az alföldi juhászok dömötörözése nagy esemény volt. Pár nappal elõbb „felhajtották” a nyájakat a városok, falvak alá, s megkezdték az elõkészületeket. Sok helyen tartottak ekkor birkavásárt, juhászvásárt, amit áldomás, lakoma, juhászbál követett.

Katolikus helyeken a juhászok báránnyal ajándékozták meg az egyházat, s misét hallgattak meg Dömötör, a pásztorok védõszentjének tiszteletére.

A pásztorok ott is összetartottak, ahol szervezett, céhes eredetû közösségeik sohasem léteztek. Sok vidéken feljegyezték róluk, hogy egymást rokonsági terminusokkal szólították meg. A Bodrogközben, a Nyírségben, Szatmárban „Koma! Komám!” volt a megszólítás, de sohasem tegezték egymást. Két számadó ha találkozott, szertartásosan magázta egymást.

A pásztorok összetartását, összetartozásuk tudatát növelték a befogadással, beavatással kapcsolatos szokások. Taszár környékén (Somogy m.) ez úgy történt, hogy a fiatal kanászt két öreg kanász a mezõn meglátogatta. Egyikük kezet nyújtott neki, de a parola után sem engedte el a kezét. Eközben a másik kanász ütni kezdte a bojtárt a botjával. „Ilyen volt a törvényük. Így avatták be a céhbe”

Az Alföldön már a 17–18. században is volt gúnyneve a legtöbb pásztornak. A ragadványnevek részint nemzetiségükre, eredetükre vagy származáshelyükre utaltak, nagyobb részben egyéni tulajdonságokra, s a cimborák játékos kedvére engednek következtetni: például Bujdosó János alias Toppants Juhász, Tarhós alias Vargha András juhász, Czeglédi másként Százeszû János gulyás, Kishasi Csehó Pista.

Kecskemét régi jegyzõkönyveiben megörökített nevek: Nagyorrú Matyi, Pörkölt Horváth Ferencz, Pinczékentekergõ Istók stb.

Fõként a Közép-Tisza vidéken ismert szokás a juhászkeresztelõ. Még az 1900-as évek elején is megtartották, bár esetenként csak a juhász lakodalmán kerítettek rá sort. A fiatal juhász „keresztapát” választott, rendszerint 60 éven felüli, tekintélyes juhászt, akihez tanácsért, segítségért fordulhatott, ha megszorult. „Akit megkereszteltek, az nevet is kapott; annak le kellett váltani magát: 5 vagy 10 liter bort vagy egy hordó sört hozatott, akkor aztán megmaradhatott a régi neve.

Nagy esemény volt a pásztorlakodalom is. Somogyszob és a Kaszó-erdõ pusztáin kanászlakodalom alkalmával összegyûlt az egész vidék kanászsága. Fõ ételük a disznóhús volt. Cigányt nem fogadtak, hanem felváltva citoráltak, furugláztak, flótáztak, dudáltak.

Kiskunsági pásztorregula volt, hogy a bojtár köteles a menyasszonyát elõzetesen bemutatni pásztortársai elõtt. Bokrétás kalapot csak akkor viselhetett, ha menyasszonyát már bemutatta, s választását idõsebb társai jóváhagyták. Kunmadarason (Jász-Nagykun-Szolnok megye) utoljára 1906-ban rendeztek hagyományos juhászlagzit.

Násznagynak juhászgazdát, számadót, võfinek juhászbojtárt kértek fel. Nemcsak juhászokat hívtak meg a lagziba, hanem gulyást, csikóst, csordást is. Összejöttek a környékbeli pásztorok mind. Az 1870-es években még az új pár is csacsifogaton ment a templomi esküvõre. Utánuk párosával haladtak a szamarak, rajtuk ültek a juhászok. Legelöl birkabûr zászlót vittek, amit rákötöttek vagy rászegeztek egy rúdra (Fazekas M. 1979)

A gulyák, ménesek õszi szétverése, a nyájak megfelezése után a pásztorok országszerte lakozásokat rendeztek. Év közben is számos alkalmat találtak arra, hogy életüket kicsit megvidítsák, s a közeli csárdákba is ellátogassanak. A lovak, birkák úsztatása, a marhák tüzes vasakkal való bélyegezése, a birkanyírás, csikónyírás, a kosbárányok herélése mind jó alkalom volt az áldomásra.

A Duna–Tisza között „tomot ültek” (például Kecskemét, Szeged, Halas vidékén), azaz lakomát rendeztek, a Tiszántúlon évente 3–6 alkalommal juhtort, gazdasági evíst tartottak a gazdák és a gazdaközösségek pásztorai. Kondások lakomája volt a szerpecsenye.

Sorrend szerint öltek le bizonyos idõközönként egy-egy disznót, s a belõle készült pecsenyével társaikat is megvendégelték. A soros kondás tartozott a disznót 10 lépés távolságból úgy eltalálni a baltájával, hogy rögtön vége legyen. Máskülönben bírságot kellett fizetnie.

Országszerte pásztorvigasságok voltak az õszi számadás és a pásztorfogadás, a pásztorok védõszentjeinek napján. Különösen Kelet-Dunántúl juhászai ünnepelték a 18–19. században a Mihály-napi (szeptember 29.) juhászbúcsút.

Elmaradhatatlan szereplõi voltak a pásztorok az esztendõ nagy ünnepeinek.

Karácsonykor a templomban is megjelentek s énekeltek. Többnyire csoportosan (gulyás, csordás, kondás, juhász) járták végig a települést, s a gazdák házánál kegyes szövegû éneket kántáltak, köszöntõt mondtak, bõ malac- (bárány-, borjú-) áldást kívántak. A gazdáktól bort, pálinkát, kalácsot kaptak. Nevezték ezt a szokást kántálásnak, koledálásnak, helyenként suprikálásnak

(Fõként ott, ahol nyír- vagy fûzvesszõk kötegét vitték magukkal, s a háziak egy-egy vesszõvel veregették meg a hátukat. Eközben a pásztorok nagyokat ugráltak, hogy az állatok egészségét, frissességét e mágikus cselekvéssel is elõsegítsék.)

Újév, húsvét, pünkösd, valamint a kihajtás napján is szokás volt a pásztorok megajándékozása. Jeles napi ostordurrogtatásuk, hétköznapi tülkölésük, lakodalmi duda, flóta, citera stb. szolgáltatásuk is hozzátartozott a helyi társadalmak életéhez.

A pásztornép egykor egész megjelenésében, viseletében, magatartásában, beszédmodorában feltûnõen elütött a földmûvelõ parasztságtól, s még sokkal inkább a társadalom más rétegeitõl. Meglazultak s lassacskán eltûntek a régi patriarchális viszony gesztusai a 19. század második felében, amikor a parasztság egy része vagyoni szempontból megerõsödött, s polgári mintákat kezdett követni. Az ilyen „úrhatnám” gazdák viselkedését a pásztorok ellenszenvvel figyelték, s nem is törõdtek olyan szeretettel a jószágaival, mint amikor „egy tálból kanalaztak” a gazdával és családjával. Többé nem mondta a pásztor és a szolga gazdája ökreire, hogy a „miénk”, hanem azt, hogy a „gazdáé”.

Györffy István 1934-ben saját terepismerete nyomán írta a külsõ legelõk pásztoréletérõl: „Az alföldi pásztortanyán asszonynak nincs helye, legfeljebb a fejõs juhász viszi ki újabban nyaratszaka a feleségét a fejés idejére. A férfiaknak és a nõknek ez a szigorú különélése a magyarságnál õsi hagyomány, amely egyebek közt még ma is abban csillan vissza, hogy az asszony a családdal a lakóházban külön él a háztól távolabb esõ ólban tanyázó férfiaktól.

A legelõn rideg sorban élõ pásztor tehát bizonyos asszonyi teendõket, amilyen a fejés, a fõzés, a tanya rendben tartása, maga végez. Ezek a feladatok a legfiatalabb bojtárra, a lakos-ra hárulnak.

Õ veszi át s viszi ki a szállás-ra, meghatározott idõközben, a jószágtulajdonosoktól a pásztorok ellátására szükséges, elõre kialkudott, természetben nyújtott élelmiszereket is”

Egyedül a juhászatban fordult elõ, hogy a fejés és sajtolás idõszakára a számadó juhász maga mellé vette a feleségét. A juhfejés akkor is a férfiak dolga maradt, az asszony csak a tej beoltását, feldolgozását végezhette.

Több hazai tájon elterjedt szokás szerint a pásztorfeleségek hetente egyszer, esetleg sûrûbben is fõtt ételt vittek ki a legelõre férjüknek és bojtárjainak. A Bodrogközben a gulyásoknak hetente, a Taszár környéki (Somogy m.) kanászoknak naponta vittek fõtt ételt az asszonyaik

Az ebédvivés gyakorisága a legelõ távolságától is függött.

A pásztorfeleségek külön csoportot alkottak a falvak nõtársadalmában, annak is a peremén. Ezen a csoporton belül barátkoztak, szomszédoltak, segítették egymást. Általában a falu szélén épült pásztorházakban, egymás szomszédságában éltek. Uradalmi pusztákon is különálló lakóközösségeket alkottak, közös konyhákon fõztek. A pásztorok asszonyai, leányai a templomban is külön, a hátsó padsorokban ültek. Együtt mentek piacra, vásárba, búcsúba, de summásnak, városi cselédnek nem jártak el.

A pásztorság és a parasztság egymástól eltérõ szokásrendet tartott a társadalmi illem tekintetében. Pásztorasszony kötelessége volt a szíveslátás, ha koma, azaz pásztor látogatta meg a családot. A pásztor, minthogy olykor hosszabb idõre hagyta magára asszonyát, fokozott mértékben volt kényes annak hûségére.

Nem vette jó néven, ha a faluban maradt juhásznénak, gulyásnénak „szeretõje” akadt .

Pásztorcsaládok tovább õrizték a családi viszonyok patriarchális jellegét, mint a parasztok: az asszony nem étkezett együtt a férfiakkal, az utcán nem a férje mellett, hanem mögötte ment, nem ült mellé a szekérre, taligára stb.

A pásztorok asszonyai kevesebb fizikai munkát végeztek, mint a szegényparasztok földeken dolgozó feleségei. Mezõgazdasági munkában csak alkalomszerûen vettek részt (például segítettek a szüreten, a kukorica és a burgonya betakarításában).

Feladatuk volt a konvenció, a pásztorbér begyûjtése a gazdáktól, családjuk élelmezése, s 6–8 gyermekük ellátása, gondozása.

Különleges pásztorételek

Jellemzõ alapanyagok: kenyér, liszt, tarhonya, szalonna, hús, tej

Leveseik tartalmas egytálételek voltak

Pergelt leves: személyenként 1 marék lebbencs vagy kocka, vagy tarhonya, füstölt szalonna zsírján megpirítják, só, bors, paprika, víz, ha megfõtt, apró tepertõt szórnak rá.

Ecetes, hagymás nyári levesek: sertéshús, hagyma, víz, paprikás rántással sûrítik.

Gyümölcsleves: egres, alma, uborka, füstölt sonka

Gulyáshús: a hús darabokat só-paprikával saját levében fõzik / víz, hagyma, burgonya nélkül /

Zsendice: édes túrót savóval keverték és felmelegítették.

SZÜRET A BADACSONY HEGYEN !

1. nap.: érkezés, szobák elfoglalása, üdvözlõ ital, ismerkedés a környékkel

vacsora a Panzió éttermében.

2. nap.: reggeli(bõvített kontinentális) 8.45-tõl indulás a szüret helyszínére.

Szüretelés, ismerkedés a borkészítés fortélyaival. Ebéd a hegyen.

Du: hajókirándulás majd borkóstoló borismertetõvel.

Este zenés, táncos szüreti mulatság az Andreas Panzió összes termeiben!

3. nap.: reggeli, de. szabad program. Fakultatív kirándulási lehetõségek: Keszthely

-városnézés(Festetics- kastély, Georgikon..), Hévíz-termálfürdõ, Balatonederics/Afrika

Múzeum..

Ár : 25. 000.-Ft/fõ( mely tartalmazza a 2 éjszakai szállás, a szüretet, a hajókirándulást, borkóstolót, táncmulatságot és az étkezéseket.)

Ezt a programunkat szeptember elejétõl október közepéig, bármely idõpontban biztosítani tudjuk 10 fõs csoport jelentkezése esetén.

Kérjük egyéni jelentkezés esetén is érdeklõdjön idõpontokról.

Szüret

A szüret eredete egyidõs a mítoszokkal.

A boristen, a görögök Dionüszosza a fõszereplõje, aki megajándékozta az emberiséget a szõlõ megerjedt levével: a borral. S mint ahogy, a szüret fõbb mûveletei és annak eszközei

évszázadokon át alig-alig változtak, nem nagyon változott e mindig közösségben végzett munkához fûzõdõ szertartás: a szüreti mulatság, amely a boristennek szóló hálaadásból lett a termés betakarításának ünnepélyévé. De a szüret, mint „végzõ” munka félig ünnep önmagában is. S hogy vígabb legyen, arról maga a szõlõ gondoskodik, akár édes gyümölcsét, akár levét, a mustot vagy a bort kínálva kóstolgatásra.

A magyarság a szõlõt és a bort honfoglalása elõtt is ismerte, szõlõmûvelõ azonban inkább csak letelepedése után lett.

Pincedal :

„ Elõször szól az Úristen: Noé Másodszor szól az Úristen: Noé!

Itt a szõlõ kóstold meg, jó-é ? Hát a murcit kóstold meg, hogy jó-é?

Uram, mester már megöregedtem, Ura, mester, kóstoltam, vártam,

A számba ily jó bogyót nem vettem! De nótára benne nem találtam!

Harmadszor szól az Úristen: Noé!

A borocskát kóstold meg, hogy jó-é

Uram, bocsáss! Ihajnáré, Sári

Kezdek én már három istent látni.

„ Borköszöntõ „ Ej, te bor hol termettél ?

Tetõn, vagy oldalon ?

Ha tetõn termettél,

Járd meg a tetememet!

Ha oldalon termettél,

Járd meg oldalamat!

De ollan szégyent ne tégy velem,

Mint a minap tettél,

Engem a sok nép elõtt

Sárba hengergettél!

Most szólj, ha tudsz,

Ha pedig nem, akkor

Mars az áristomba! / Erre kiitták a poharakat! /

„ Bõ, víg s népes volt a Badacsony az akkori szüretben:

Mozgott, hangzott az egész hegy, fenn és alant, kinn és benn.

Urai és asszonysági Veszprém, Somogy, Szalának

Ifjai és leányai mindnyájan ott valának.

Durrogtanak a mozsarak, hogy a bércek ropogtak,

Kongtak a még üres hordók, az ostorok pattogtak:

Harsogtak a tárogatók, a hegedûk zengének

Szólt a duda, tapsolt a táncz, s a sarkantyúk pengének. „

SZÜRET

A szüret idõpontja a 18–19. században hagyományosan meghatározott volt, valamilyen jeles naphoz kötõdött Szent Mihálytól (szept. 29.) Simon-Júdás (okt. 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály-napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (okt. 15.), a Balaton és Kõszeg vidékén Orsolya (okt. 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (okt. 28.) napján.

A kisebb szõlõkben ma is a család meghívott segítõkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelõket étellel-itallal, a szõlõbõl, mustból kóstolót vihetnek haza. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat hagyományosan a bortermõ vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A szüreti szokásokhoz hozzátartozik az evés-ivás, ének, tánc, szüreti felvonulások és bálok. Ezeknek formája, módja az elmúlt évszázadban tarka képet mutat. A szüreti felvonulásokat a századfordulón, akárcsak az aratásit, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18–19. századi uradalmi szõlõmunkások szokásait. A múlt században és elõzõ századokban a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A szokás ünnepi jellege erõteljesebben érvényesült, mint e században.

A szüreti hangulatot érzékelteti a múlt századi szatmári leírás részlete: „Hangzik a nóta, dalok, lövöldözés, röppentyûk látszanak a légpályán, rajgók a föld színén, öröm és vígasság van mindenûtt, mint bortermõ földekhez illik” (Résõ Ensel 1867: 251).

A somlói leírás kicsit részletesebben írja le a szüretet, az elmaradhatatlan gonosz, rossz szellemeket elûzõ zajcsapásokkal: „A vinczellérek, mintha mozsarakat sütögetnének, úgy dongatják abroncsoló sulykaikkal a hordókat. A szedõk pedig szüreti dalokat zengenek a »Bort ittam és boros vagyok« s a

A csöbrösök illendõen felpántlikázva, bodor pipafüst között czipelik a megtelt csöbröket. Itt amott szól a zene, közbe közbe durran a puska, száz meg száz torok kiáltásától kísérve” (Résõ Ensel 1867: 242).

A következõ, ugyancsak múlt századi szüretrõl szóló két beszámolóban a szüreti szõlõkoszorút is emlegetik.

A hegyaljai szürettel kapcsolatos az alábbi részlet: „...nézzünk ide, hol most készítik épen a szõllõhegy birtokosának a koszorút nagy gazdag gerezdekbõl, van közte dinka és gahér, meg egy két mezei virág is. Mikor aztán elkészült, két fehérbe öltözött piros arczú leányka czifra rúdon vállára emeli, s úgy viszi, a czigányok és szedõk csoportjától kísérve, végig az utczákon. Itt ott megállnak, hogy a körülöttük levõ legénység megkínálhassa a tavaliból az elejökjötteket, s midõn hazaérnek, felfüggesztik ott valamelyik szobába a koszorút, s tiszteletére reggelig esznek, isznak és tánczolnak” (Résõ Ensel 1867: 147).

A cserháti szüret leírásának részletében pedig ezt olvashatjuk: „nálunk a szüret bevégeztével, tarka barka néptömeg közepén, az úgynevezett vinczellér áll czifra kalapban, jobb karján különbféle szõlõbõl ügyesen összefont koszorú függ, bal kezében szõlõvel kirakott botot tart, és a csapat kíséretében népdalokat hangoztatva, egész méltósággal indul le a hegyrõl a borház felé, melyben már harsog a zene, melyben nagy mulatság van készülõben, a borház elõtt megáll a csapat, a vinczellér leemeli a kalapját rövid üdvözlõ beszéd után, a koszorút a háziasszonynak, a botot pedig a háziúrnak nyújtja át, s ezen eredeti szokásos jelenet után, a tömeg pompás vacsorába s mulatságba részesül; elõállnak a szögverõk, húzzák keservesen, a szüretelõk pedig rakják a csárdást egész reggelig” (Résõ Ensel 1867: 84).

Az e századi szüreti szokások leírásánál feltûnõ, hogy ez alkalomra tisztségviselõ szereplõket választanak, és a felvonulásokban a farsangihoz hasonló maszkos alakok tûnnek fel. Topolyán a nagybirtokon a cselédek szüreteltek, kiskertekben a család. Ez utóbbiaknál citerára, tamburára mulattak.

Ketesden szõlõvel díszítik fel a termet, a közepébe pedig nagy szõlõkoszorút függesztenek. Akinek sikerül szõlõt lopnia a koszorúból, bírságot fizet. Magyar ruhás csõszlányok és legények vigyáznak a szõlõkoszorúra (Vasas–Salamon 1986: 159–160).

Turán szüretkor birkát vágtak, gulyást készítettek belõle. Este tánc is volt. Maskarákba öltöztek: csendõrnek, koldusnak, pásztornak. Bekiabáltak: „Be engedtek-e vagy nem? Meg akartok halni vagy nem?” A válasz az volt: „Ha jók vagytok begyühettek, ha rosszak vagytok, mehettek tovább!” Ezután beléptek, vacsoráztak, ettek, mustot ittak és részt vettek a táncban (Schram 1972: 132–133).

A Tokaj-Hegyalján megrendezett szüreti mulatságok ma is élnek, idegenforgalmi látványosságok.

A felvonulás élén két leány halad, köztük egy legény, aki az ún. kapáscímert viszi. Mögöttük megy a két sáfár, utánuk pedig két legény a baksus figuráját viszi. A baksus hordón keresztbe tett lábbal ülõ figura, lopótökkel és pohárral. Õket követik a szõlõkoszorút vivõ lányok, szekéren, vontatón. Leányok, legények, gyerekek kereplõvel zajonganak. A felvonulás résztvevõi között maszkos alakok is vannak. Például nõnek öltözött férfi, aki a nézõk karjára rafiát köt, s akinek megváltásul fizetni kell. A felvonuláshoz tartozott a kádártánc. A baksus figurája megfigyelhetõ Mádon, Olaszliszkán is. A menetben található még keréken forgó bábu, táncos kerék. A keréken forgó pár figurája helyenként megtalálható a farsangi, sõt az aratási felvonulásokban. A bodnártánc Erdõbényén és Mádon volt ismert. Nemzetiszínû szalagokba csavart abronccsal táncoltak a férfiak. Ujváry Zoltán megállapította, hogy a tokaj-hegyaljai bodnártánc, baksus figurája és a keréken forgó bábuk német eredetûek, melyek azonban néhány emberöltõ alatt a tokaj-hegyaljai szüreti felvonulás kedvelt hagyományává lettek (Ujváry 1975: 70–92).

A két világháború között nemcsak a bortermõ vidékeken rendeztek szüreti felvonulásokat, bálokat. Például a Bódva vidékén a felvonulás fõszereplõi a csõszgazda, csõszgazdáné, bíró, bíróné, a kisbíró, kisbíróné, csõszfiúk, csõszlányok voltak. A magyaros ruhába öltözött lányok és legények ökrös szekereken vonultak végig a falun. A tánchelyiségbe felakasztott szõlõfürtöket a csõszgazda és csõszgazdáné õrizte, és aki lopni próbált, azt tréfásan megbüntették. A mulatságot reggelig tartó tánc fejezte be. Hasonló jellegû felvonulás volt Hajdúböszörményben, melyen lovas legények és különféle maskarások is részt vettek. Tiszafüreden a menet élén ugyancsak lovas legények haladtak, utánuk a bíró, bíróné, a kisbíró dobbal, majd a szüretelõ lányok és legények, azután a cigányzenészek. Leghátul a jelmezesek kiabáltak: a fakanalat áruló szlovák: „Fakanalat, fakanalat!”, a drótostót: „Drótozni, drótozni!”, a toll- és rongykereskedõ: „Csontot, rongyot, ruhadarabot!” (Ujváry 1983: III. 192–193). A Vas megyei Bük községben, ahol a szõlõtermesztésnek egyáltalán nem volt jelentõsége, a két világháború között népszerû szüreti felvonulás csak néhány éve szûnt meg. Ökrös és lovas fogatokon vonultak végig. A felvonulásban maskarák is részt vettek. A zenészek az egyik szekéren egy boroshordó körül ültek.

„VENDEL SZÁMADÁSA- PÁSZTOROK VÍGSÁGA”

2010.OKTÓBER 22.-24.

Okt. 22.: érkezés, üdvözlõ ital, szobák elfoglalása. Vacsora a panzió éttermében.

Okt. 23. : reggeli. De.: szervezett program a Balaton-felvidéken, a salföldi természetvédelmi major meglátogatása. Kirándulás lovas kocsival. Ebéd. Hagyományos pásztor-kanász ételek. ( Pokol gulyás).

Du.: játékos „pásztor-versenyek”, - ügyességi vetélkedõk . 19.00-tól négyfogásos ünnepi vacsora, majd zenés, táncos mulatság a jól sikerült ”pásztor-számadás” örömére. Pásztor tûzgyújtás. Jól vigyázz, hogy hibátlan legyen a számadás!

Okt. 24. : reggeli. De.: szabad program, fakultatív kirándulások.

Ár: 23.000.-Ft/fõ(mely tartalmazza a 2 éjszakai szállást, étkezéseket a szervezett programot és a bált).

VENDEL NAPJA

A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegõdött, annak nyáját ellenõrizni. A jószágtartó gazdák, a pásztorok és különösképpen a juhászok védõszentjükként tisztelték.

Ha állatvész ütött ki, azt mondták Vendel viszi az állatokat. E napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották. Sokfelé búcsúnapként is szolgált.

Szent Vendel tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el. Népszerûsítésében nagy szerepe volt a keletre irányuló német migrációnak és kolonizációnak. Elterjesztését nagymértékben szorgalmazta Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1696–1763).

Vendel tisztelete különösen a Dunántúlon, azon belül Veszprém, Tolna, Baranya megyékben, valamint a Jászságban és a csanádi püspökség területén volt a legélénkebb. E tájakon emelték a legtöbb Szent Vendel-kápolnát és Szent Vendel-szobrot. Jellemzõ, hogy a dunántúli szobrok legtöbbször Rajna-vidéki parasztöltözetben ábrázolják a szentet. A Jászság és a Kiskunság Vendel-szobrai ezzel szemben magyar juhászként jelenítik meg. Készítõik ingben, gatyában, dolmányban, cifraszûrben, tarisznyával, zsírozott hajjal, széles karimájú kalapban ábrázolták.

A Vendel-kápolnákat és Vendel-szobrokat Szent Vendel ünnepén körmenetekkel tisztelték meg. E körmenetekkel kérték a szent közbenjárását állataik védelmére. Különösen baranyai német falvakban volt szokás az állatok Vendel-napi megáldása. Az állatállományt ilyenkor a Vendel-kápolnához vagy Vendel-szoborhoz (ritkábban más kultuszhelyhez) hajtották, ahol a pap misét vagy litániát mondott, majd megáldotta a jószágot.

Páliföldszentkereszt búcsújáróhelyre a környékbeli falvak vegyes nemzetiségû népe nagy zeneszóval három októberi vasárnapon zarándokolt el, mégpedig azokon a vasárnapokon, amelyek Vendel napja köré estek. A kegyhelyen jószágaikért könyörögtek. Ezeket a szakrális alkalmakat vendelbúcsúnak vagy vendelvasárnapoknak nevezték.

A gazdasági év végét, a nyájak beszorulását a legelõrõl mindenütt összekötötték a számadással és a pásztorfogadással. Azt tartották, hogy kihajtáskor akárki lehet pásztor, de az igazi pásztor az, aki õszi behajtáskor rendesen elszámol.

A keleti palóc vidéken a csordást, a gulyást és a lovászt Szent György-naptól (április 24.) András-napig (november 30.), a kondást viszont Mihálytól Mihályig (szeptember 29.) fogadták fel. Ugyanott a juhászok vagy demeteresek vagy Szent György-naposak voltak legalább száz éve. Utóbbiakat a kisparasztok közös nyájaihoz nem egész évre, hanem fél esztendõre, az április 24-e és október 26-a közötti idõszakra vették fel.

Az alföldi juhászok dömötörözése nagy esemény volt. Pár nappal elõbb „felhajtották” a nyájakat a városok, falvak alá, s megkezdték az elõkészületeket. Sok helyen tartottak ekkor birkavásárt, juhászvásárt, amit áldomás, lakoma, juhászbál követett.

Katolikus helyeken a juhászok báránnyal ajándékozták meg az egyházat, s misét hallgattak meg Dömötör, a pásztorok védõszentjének tiszteletére.

A pásztorok ott is összetartottak, ahol szervezett, céhes eredetû közösségeik sohasem léteztek. Sok vidéken feljegyezték róluk, hogy egymást rokonsági terminusokkal szólították meg. A Bodrogközben, a Nyírségben, Szatmárban „Koma! Komám!” volt a megszólítás, de sohasem tegezték egymást. Két számadó ha találkozott, szertartásosan magázta egymást.

A pásztorok összetartását, összetartozásuk tudatát növelték a befogadással, beavatással kapcsolatos szokások. Taszár környékén (Somogy m.) ez úgy történt, hogy a fiatal kanászt két öreg kanász a mezõn meglátogatta. Egyikük kezet nyújtott neki, de a parola után sem engedte el a kezét. Eközben a másik kanász ütni kezdte a bojtárt a botjával. „Ilyen volt a törvényük. Így avatták be a céhbe”

Az Alföldön már a 17–18. században is volt gúnyneve a legtöbb pásztornak. A ragadványnevek részint nemzetiségükre, eredetükre vagy származáshelyükre utaltak, nagyobb részben egyéni tulajdonságokra, s a cimborák játékos kedvére engednek következtetni: például Bujdosó János alias Toppants Juhász, Tarhós alias Vargha András juhász, Czeglédi másként Százeszû János gulyás, Kishasi Csehó Pista.

Kecskemét régi jegyzõkönyveiben megörökített nevek: Nagyorrú Matyi, Pörkölt Horváth Ferencz, Pinczékentekergõ Istók stb.

Fõként a Közép-Tisza vidéken ismert szokás a juhászkeresztelõ. Még az 1900-as évek elején is megtartották, bár esetenként csak a juhász lakodalmán kerítettek rá sort. A fiatal juhász „keresztapát” választott, rendszerint 60 éven felüli, tekintélyes juhászt, akihez tanácsért, segítségért fordulhatott, ha megszorult. „Akit megkereszteltek, az nevet is kapott; annak le kellett váltani magát: 5 vagy 10 liter bort vagy egy hordó sört hozatott, akkor aztán megmaradhatott a régi neve.

Nagy esemény volt a pásztorlakodalom is. Somogyszob és a Kaszó-erdõ pusztáin kanászlakodalom alkalmával összegyûlt az egész vidék kanászsága. Fõ ételük a disznóhús volt. Cigányt nem fogadtak, hanem felváltva citoráltak, furugláztak, flótáztak, dudáltak.

Kiskunsági pásztorregula volt, hogy a bojtár köteles a menyasszonyát elõzetesen bemutatni pásztortársai elõtt. Bokrétás kalapot csak akkor viselhetett, ha menyasszonyát már bemutatta, s választását idõsebb társai jóváhagyták. Kunmadarason (Jász-Nagykun-Szolnok megye) utoljára 1906-ban rendeztek hagyományos juhászlagzit.

Násznagynak juhászgazdát, számadót, võfinek juhászbojtárt kértek fel. Nemcsak juhászokat hívtak meg a lagziba, hanem gulyást, csikóst, csordást is. Összejöttek a környékbeli pásztorok mind. Az 1870-es években még az új pár is csacsifogaton ment a templomi esküvõre. Utánuk párosával haladtak a szamarak, rajtuk ültek a juhászok. Legelöl birkabûr zászlót vittek, amit rákötöttek vagy rászegeztek egy rúdra (Fazekas M. 1979)

A gulyák, ménesek õszi szétverése, a nyájak megfelezése után a pásztorok országszerte lakozásokat rendeztek. Év közben is számos alkalmat találtak arra, hogy életüket kicsit megvidítsák, s a közeli csárdákba is ellátogassanak. A lovak, birkák úsztatása, a marhák tüzes vasakkal való bélyegezése, a birkanyírás, csikónyírás, a kosbárányok herélése mind jó alkalom volt az áldomásra.

A Duna–Tisza között „tomot ültek” (például Kecskemét, Szeged, Halas vidékén), azaz lakomát rendeztek, a Tiszántúlon évente 3–6 alkalommal juhtort, gazdasági evíst tartottak a gazdák és a gazdaközösségek pásztorai. Kondások lakomája volt a szerpecsenye.

Sorrend szerint öltek le bizonyos idõközönként egy-egy disznót, s a belõle készült pecsenyével társaikat is megvendégelték. A soros kondás tartozott a disznót 10 lépés távolságból úgy eltalálni a baltájával, hogy rögtön vége legyen. Máskülönben bírságot kellett fizetnie.

Országszerte pásztorvigasságok voltak az õszi számadás és a pásztorfogadás, a pásztorok védõszentjeinek napján. Különösen Kelet-Dunántúl juhászai ünnepelték a 18–19. században a Mihály-napi (szeptember 29.) juhászbúcsút.

Elmaradhatatlan szereplõi voltak a pásztorok az esztendõ nagy ünnepeinek.

Karácsonykor a templomban is megjelentek s énekeltek. Többnyire csoportosan (gulyás, csordás, kondás, juhász) járták végig a települést, s a gazdák házánál kegyes szövegû éneket kántáltak, köszöntõt mondtak, bõ malac- (bárány-, borjú-) áldást kívántak. A gazdáktól bort, pálinkát, kalácsot kaptak. Nevezték ezt a szokást kántálásnak, koledálásnak, helyenként suprikálásnak

(Fõként ott, ahol nyír- vagy fûzvesszõk kötegét vitték magukkal, s a háziak egy-egy vesszõvel veregették meg a hátukat. Eközben a pásztorok nagyokat ugráltak, hogy az állatok egészségét, frissességét e mágikus cselekvéssel is elõsegítsék.)

Újév, húsvét, pünkösd, valamint a kihajtás napján is szokás volt a pásztorok megajándékozása. Jeles napi ostordurrogtatásuk, hétköznapi tülkölésük, lakodalmi duda, flóta, citera stb. szolgáltatásuk is hozzátartozott a helyi társadalmak életéhez.

A pásztornép egykor egész megjelenésében, viseletében, magatartásában, beszédmodorában feltûnõen elütött a földmûvelõ parasztságtól, s még sokkal inkább a társadalom más rétegeitõl. Meglazultak s lassacskán eltûntek a régi patriarchális viszony gesztusai a 19. század második felében, amikor a parasztság egy része vagyoni szempontból megerõsödött, s polgári mintákat kezdett követni. Az ilyen „úrhatnám” gazdák viselkedését a pásztorok ellenszenvvel figyelték, s nem is törõdtek olyan szeretettel a jószágaival, mint amikor „egy tálból kanalaztak” a gazdával és családjával. Többé nem mondta a pásztor és a szolga gazdája ökreire, hogy a „miénk”, hanem azt, hogy a „gazdáé”.

Györffy István 1934-ben saját terepismerete nyomán írta a külsõ legelõk pásztoréletérõl: „Az alföldi pásztortanyán asszonynak nincs helye, legfeljebb a fejõs juhász viszi ki újabban nyaratszaka a feleségét a fejés idejére. A férfiaknak és a nõknek ez a szigorú különélése a magyarságnál õsi hagyomány, amely egyebek közt még ma is abban csillan vissza, hogy az asszony a családdal a lakóházban külön él a háztól távolabb esõ ólban tanyázó férfiaktól.

A legelõn rideg sorban élõ pásztor tehát bizonyos asszonyi teendõket, amilyen a fejés, a fõzés, a tanya rendben tartása, maga végez. Ezek a feladatok a legfiatalabb bojtárra, a lakos-ra hárulnak.

Õ veszi át s viszi ki a szállás-ra, meghatározott idõközben, a jószágtulajdonosoktól a pásztorok ellátására szükséges, elõre kialkudott, természetben nyújtott élelmiszereket is”

Egyedül a juhászatban fordult elõ, hogy a fejés és sajtolás idõszakára a számadó juhász maga mellé vette a feleségét. A juhfejés akkor is a férfiak dolga maradt, az asszony csak a tej beoltását, feldolgozását végezhette.

Több hazai tájon elterjedt szokás szerint a pásztorfeleségek hetente egyszer, esetleg sûrûbben is fõtt ételt vittek ki a legelõre férjüknek és bojtárjainak. A Bodrogközben a gulyásoknak hetente, a Taszár környéki (Somogy m.) kanászoknak naponta vittek fõtt ételt az asszonyaik

Az ebédvivés gyakorisága a legelõ távolságától is függött.

A pásztorfeleségek külön csoportot alkottak a falvak nõtársadalmában, annak is a peremén. Ezen a csoporton belül barátkoztak, szomszédoltak, segítették egymást. Általában a falu szélén épült pásztorházakban, egymás szomszédságában éltek. Uradalmi pusztákon is különálló lakóközösségeket alkottak, közös konyhákon fõztek. A pásztorok asszonyai, leányai a templomban is külön, a hátsó padsorokban ültek. Együtt mentek piacra, vásárba, búcsúba, de summásnak, városi cselédnek nem jártak el.

A pásztorság és a parasztság egymástól eltérõ szokásrendet tartott a társadalmi illem tekintetében. Pásztorasszony kötelessége volt a szíveslátás, ha koma, azaz pásztor látogatta meg a családot. A pásztor, minthogy olykor hosszabb idõre hagyta magára asszonyát, fokozott mértékben volt kényes annak hûségére.

Nem vette jó néven, ha a faluban maradt juhásznénak, gulyásnénak „szeretõje” akadt .

Pásztorcsaládok tovább õrizték a családi viszonyok patriarchális jellegét, mint a parasztok: az asszony nem étkezett együtt a férfiakkal, az utcán nem a férje mellett, hanem mögötte ment, nem ült mellé a szekérre, taligára stb.

A pásztorok asszonyai kevesebb fizikai munkát végeztek, mint a szegényparasztok földeken dolgozó feleségei. Mezõgazdasági munkában csak alkalomszerûen vettek részt (például segítettek a szüreten, a kukorica és a burgonya betakarításában).

Feladatuk volt a konvenció, a pásztorbér begyûjtése a gazdáktól, családjuk élelmezése, s 6–8 gyermekük ellátása, gondozása.

Különleges pásztorételek

Jellemzõ alapanyagok: kenyér, liszt, tarhonya, szalonna, hús, tej

Leveseik tartalmas egytálételek voltak

Pergelt leves: személyenként 1 marék lebbencs vagy kocka, vagy tarhonya, füstölt szalonna zsírján megpirítják, só, bors, paprika, víz, ha megfõtt, apró tepertõt szórnak rá.

Ecetes, hagymás nyári levesek: sertéshús, hagyma, víz, paprikás rántással sûrítik.

Gyümölcsleves: egres, alma, uborka, füstölt sonka

Gulyáshús: a hús darabokat só-paprikával saját levében fõzik / víz, hagyma, burgonya nélkül /

Zsendice: édes túrót savóval keverték és felmelegítették.

„VENDEL SZÁMADÁSA- PÁSZTOROK VÍGSÁGA”

2010.OKTÓBER 22.-24.

Okt. 22.: érkezés, üdvözlõ ital, szobák elfoglalása. Vacsora a panzió éttermében.

Okt. 23. : reggeli. De.: szervezett program a Balaton-felvidéken, a salföldi természetvédelmi major meglátogatása. Kirándulás lovas kocsival. Ebéd. Hagyományos pásztor-kanász ételek. ( Pokol gulyás).

Du.: játékos „pásztor-versenyek”, - ügyességi vetélkedõk . 19.00-tól négyfogásos ünnepi vacsora, majd zenés, táncos mulatság a jól sikerült ”pásztor-számadás” örömére. Pásztor tûzgyújtás. Jól vigyázz, hogy hibátlan legyen a számadás!

Okt. 24. : reggeli. De.: szabad program, fakultatív kirándulások.

Ár: 23.000.-Ft/fõ(mely tartalmazza a 2 éjszakai szállást, étkezéseket a szervezett programot és a bált).

VENDEL NAPJA

A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegõdött, annak nyáját ellenõrizni. A jószágtartó gazdák, a pásztorok és különösképpen a juhászok védõszentjükként tisztelték.

Ha állatvész ütött ki, azt mondták Vendel viszi az állatokat. E napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották. Sokfelé búcsúnapként is szolgált.

Szent Vendel tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el. Népszerûsítésében nagy szerepe volt a keletre irányuló német migrációnak és kolonizációnak. Elterjesztését nagymértékben szorgalmazta Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1696–1763).

Vendel tisztelete különösen a Dunántúlon, azon belül Veszprém, Tolna, Baranya megyékben, valamint a Jászságban és a csanádi püspökség területén volt a legélénkebb. E tájakon emelték a legtöbb Szent Vendel-kápolnát és Szent Vendel-szobrot. Jellemzõ, hogy a dunántúli szobrok legtöbbször Rajna-vidéki parasztöltözetben ábrázolják a szentet. A Jászság és a Kiskunság Vendel-szobrai ezzel szemben magyar juhászként jelenítik meg. Készítõik ingben, gatyában, dolmányban, cifraszûrben, tarisznyával, zsírozott hajjal, széles karimájú kalapban ábrázolták.

A Vendel-kápolnákat és Vendel-szobrokat Szent Vendel ünnepén körmenetekkel tisztelték meg. E körmenetekkel kérték a szent közbenjárását állataik védelmére. Különösen baranyai német falvakban volt szokás az állatok Vendel-napi megáldása. Az állatállományt ilyenkor a Vendel-kápolnához vagy Vendel-szoborhoz (ritkábban más kultuszhelyhez) hajtották, ahol a pap misét vagy litániát mondott, majd megáldotta a jószágot.

Páliföldszentkereszt búcsújáróhelyre a környékbeli falvak vegyes nemzetiségû népe nagy zeneszóval három októberi vasárnapon zarándokolt el, mégpedig azokon a vasárnapokon, amelyek Vendel napja köré estek. A kegyhelyen jószágaikért könyörögtek. Ezeket a szakrális alkalmakat vendelbúcsúnak vagy vendelvasárnapoknak nevezték.

A gazdasági év végét, a nyájak beszorulását a legelõrõl mindenütt összekötötték a számadással és a pásztorfogadással. Azt tartották, hogy kihajtáskor akárki lehet pásztor, de az igazi pásztor az, aki õszi behajtáskor rendesen elszámol.

A keleti palóc vidéken a csordást, a gulyást és a lovászt Szent György-naptól (április 24.) András-napig (november 30.), a kondást viszont Mihálytól Mihályig (szeptember 29.) fogadták fel. Ugyanott a juhászok vagy demeteresek vagy Szent György-naposak voltak legalább száz éve. Utóbbiakat a kisparasztok közös nyájaihoz nem egész évre, hanem fél esztendõre, az április 24-e és október 26-a közötti idõszakra vették fel.

Az alföldi juhászok dömötörözése nagy esemény volt. Pár nappal elõbb „felhajtották” a nyájakat a városok, falvak alá, s megkezdték az elõkészületeket. Sok helyen tartottak ekkor birkavásárt, juhászvásárt, amit áldomás, lakoma, juhászbál követett.

Katolikus helyeken a juhászok báránnyal ajándékozták meg az egyházat, s misét hallgattak meg Dömötör, a pásztorok védõszentjének tiszteletére.

A pásztorok ott is összetartottak, ahol szervezett, céhes eredetû közösségeik sohasem léteztek. Sok vidéken feljegyezték róluk, hogy egymást rokonsági terminusokkal szólították meg. A Bodrogközben, a Nyírségben, Szatmárban „Koma! Komám!” volt a megszólítás, de sohasem tegezték egymást. Két számadó ha találkozott, szertartásosan magázta egymást.

A pásztorok összetartását, összetartozásuk tudatát növelték a befogadással, beavatással kapcsolatos szokások. Taszár környékén (Somogy m.) ez úgy történt, hogy a fiatal kanászt két öreg kanász a mezõn meglátogatta. Egyikük kezet nyújtott neki, de a parola után sem engedte el a kezét. Eközben a másik kanász ütni kezdte a bojtárt a botjával. „Ilyen volt a törvényük. Így avatták be a céhbe”

Az Alföldön már a 17–18. században is volt gúnyneve a legtöbb pásztornak. A ragadványnevek részint nemzetiségükre, eredetükre vagy származáshelyükre utaltak, nagyobb részben egyéni tulajdonságokra, s a cimborák játékos kedvére engednek következtetni: például Bujdosó János alias Toppants Juhász, Tarhós alias Vargha András juhász, Czeglédi másként Százeszû János gulyás, Kishasi Csehó Pista.

Kecskemét régi jegyzõkönyveiben megörökített nevek: Nagyorrú Matyi, Pörkölt Horváth Ferencz, Pinczékentekergõ Istók stb.

Fõként a Közép-Tisza vidéken ismert szokás a juhászkeresztelõ. Még az 1900-as évek elején is megtartották, bár esetenként csak a juhász lakodalmán kerítettek rá sort. A fiatal juhász „keresztapát” választott, rendszerint 60 éven felüli, tekintélyes juhászt, akihez tanácsért, segítségért fordulhatott, ha megszorult. „Akit megkereszteltek, az nevet is kapott; annak le kellett váltani magát: 5 vagy 10 liter bort vagy egy hordó sört hozatott, akkor aztán megmaradhatott a régi neve.

Nagy esemény volt a pásztorlakodalom is. Somogyszob és a Kaszó-erdõ pusztáin kanászlakodalom alkalmával összegyûlt az egész vidék kanászsága. Fõ ételük a disznóhús volt. Cigányt nem fogadtak, hanem felváltva citoráltak, furugláztak, flótáztak, dudáltak.

Kiskunsági pásztorregula volt, hogy a bojtár köteles a menyasszonyát elõzetesen bemutatni pásztortársai elõtt. Bokrétás kalapot csak akkor viselhetett, ha menyasszonyát már bemutatta, s választását idõsebb társai jóváhagyták. Kunmadarason (Jász-Nagykun-Szolnok megye) utoljára 1906-ban rendeztek hagyományos juhászlagzit.

Násznagynak juhászgazdát, számadót, võfinek juhászbojtárt kértek fel. Nemcsak juhászokat hívtak meg a lagziba, hanem gulyást, csikóst, csordást is. Összejöttek a környékbeli pásztorok mind. Az 1870-es években még az új pár is csacsifogaton ment a templomi esküvõre. Utánuk párosával haladtak a szamarak, rajtuk ültek a juhászok. Legelöl birkabûr zászlót vittek, amit rákötöttek vagy rászegeztek egy rúdra (Fazekas M. 1979)

A gulyák, ménesek õszi szétverése, a nyájak megfelezése után a pásztorok országszerte lakozásokat rendeztek. Év közben is számos alkalmat találtak arra, hogy életüket kicsit megvidítsák, s a közeli csárdákba is ellátogassanak. A lovak, birkák úsztatása, a marhák tüzes vasakkal való bélyegezése, a birkanyírás, csikónyírás, a kosbárányok herélése mind jó alkalom volt az áldomásra.

A Duna–Tisza között „tomot ültek” (például Kecskemét, Szeged, Halas vidékén), azaz lakomát rendeztek, a Tiszántúlon évente 3–6 alkalommal juhtort, gazdasági evíst tartottak a gazdák és a gazdaközösségek pásztorai. Kondások lakomája volt a szerpecsenye.

Sorrend szerint öltek le bizonyos idõközönként egy-egy disznót, s a belõle készült pecsenyével társaikat is megvendégelték. A soros kondás tartozott a disznót 10 lépés távolságból úgy eltalálni a baltájával, hogy rögtön vége legyen. Máskülönben bírságot kellett fizetnie.

Országszerte pásztorvigasságok voltak az õszi számadás és a pásztorfogadás, a pásztorok védõszentjeinek napján. Különösen Kelet-Dunántúl juhászai ünnepelték a 18–19. században a Mihály-napi (szeptember 29.) juhászbúcsút.

Elmaradhatatlan szereplõi voltak a pásztorok az esztendõ nagy ünnepeinek.

Karácsonykor a templomban is megjelentek s énekeltek. Többnyire csoportosan (gulyás, csordás, kondás, juhász) járták végig a települést, s a gazdák házánál kegyes szövegû éneket kántáltak, köszöntõt mondtak, bõ malac- (bárány-, borjú-) áldást kívántak. A gazdáktól bort, pálinkát, kalácsot kaptak. Nevezték ezt a szokást kántálásnak, koledálásnak, helyenként suprikálásnak

(Fõként ott, ahol nyír- vagy fûzvesszõk kötegét vitték magukkal, s a háziak egy-egy vesszõvel veregették meg a hátukat. Eközben a pásztorok nagyokat ugráltak, hogy az állatok egészségét, frissességét e mágikus cselekvéssel is elõsegítsék.)

Újév, húsvét, pünkösd, valamint a kihajtás napján is szokás volt a pásztorok megajándékozása. Jeles napi ostordurrogtatásuk, hétköznapi tülkölésük, lakodalmi duda, flóta, citera stb. szolgáltatásuk is hozzátartozott a helyi társadalmak életéhez.

A pásztornép egykor egész megjelenésében, viseletében, magatartásában, beszédmodorában feltûnõen elütött a földmûvelõ parasztságtól, s még sokkal inkább a társadalom más rétegeitõl. Meglazultak s lassacskán eltûntek a régi patriarchális viszony gesztusai a 19. század második felében, amikor a parasztság egy része vagyoni szempontból megerõsödött, s polgári mintákat kezdett követni. Az ilyen „úrhatnám” gazdák viselkedését a pásztorok ellenszenvvel figyelték, s nem is törõdtek olyan szeretettel a jószágaival, mint amikor „egy tálból kanalaztak” a gazdával és családjával. Többé nem mondta a pásztor és a szolga gazdája ökreire, hogy a „miénk”, hanem azt, hogy a „gazdáé”.

Györffy István 1934-ben saját terepismerete nyomán írta a külsõ legelõk pásztoréletérõl: „Az alföldi pásztortanyán asszonynak nincs helye, legfeljebb a fejõs juhász viszi ki újabban nyaratszaka a feleségét a fejés idejére. A férfiaknak és a nõknek ez a szigorú különélése a magyarságnál õsi hagyomány, amely egyebek közt még ma is abban csillan vissza, hogy az asszony a családdal a lakóházban külön él a háztól távolabb esõ ólban tanyázó férfiaktól.

A legelõn rideg sorban élõ pásztor tehát bizonyos asszonyi teendõket, amilyen a fejés, a fõzés, a tanya rendben tartása, maga végez. Ezek a feladatok a legfiatalabb bojtárra, a lakos-ra hárulnak.

Õ veszi át s viszi ki a szállás-ra, meghatározott idõközben, a jószágtulajdonosoktól a pásztorok ellátására szükséges, elõre kialkudott, természetben nyújtott élelmiszereket is”

Egyedül a juhászatban fordult elõ, hogy a fejés és sajtolás idõszakára a számadó juhász maga mellé vette a feleségét. A juhfejés akkor is a férfiak dolga maradt, az asszony csak a tej beoltását, feldolgozását végezhette.

Több hazai tájon elterjedt szokás szerint a pásztorfeleségek hetente egyszer, esetleg sûrûbben is fõtt ételt vittek ki a legelõre férjüknek és bojtárjainak. A Bodrogközben a gulyásoknak hetente, a Taszár környéki (Somogy m.) kanászoknak naponta vittek fõtt ételt az asszonyaik

Az ebédvivés gyakorisága a legelõ távolságától is függött.

A pásztorfeleségek külön csoportot alkottak a falvak nõtársadalmában, annak is a peremén. Ezen a csoporton belül barátkoztak, szomszédoltak, segítették egymást. Általában a falu szélén épült pásztorházakban, egymás szomszédságában éltek. Uradalmi pusztákon is különálló lakóközösségeket alkottak, közös konyhákon fõztek. A pásztorok asszonyai, leányai a templomban is külön, a hátsó padsorokban ültek. Együtt mentek piacra, vásárba, búcsúba, de summásnak, városi cselédnek nem jártak el.

A pásztorság és a parasztság egymástól eltérõ szokásrendet tartott a társadalmi illem tekintetében. Pásztorasszony kötelessége volt a szíveslátás, ha koma, azaz pásztor látogatta meg a családot. A pásztor, minthogy olykor hosszabb idõre hagyta magára asszonyát, fokozott mértékben volt kényes annak hûségére.

Nem vette jó néven, ha a faluban maradt juhásznénak, gulyásnénak „szeretõje” akadt .

Pásztorcsaládok tovább õrizték a családi viszonyok patriarchális jellegét, mint a parasztok: az asszony nem étkezett együtt a férfiakkal, az utcán nem a férje mellett, hanem mögötte ment, nem ült mellé a szekérre, taligára stb.

A pásztorok asszonyai kevesebb fizikai munkát végeztek, mint a szegényparasztok földeken dolgozó feleségei. Mezõgazdasági munkában csak alkalomszerûen vettek részt (például segítettek a szüreten, a kukorica és a burgonya betakarításában).

Feladatuk volt a konvenció, a pásztorbér begyûjtése a gazdáktól, családjuk élelmezése, s 6–8 gyermekük ellátása, gondozása.

Különleges pásztorételek

Jellemzõ alapanyagok: kenyér, liszt, tarhonya, szalonna, hús, tej

Leveseik tartalmas egytálételek voltak

Pergelt leves: személyenként 1 marék lebbencs vagy kocka, vagy tarhonya, füstölt szalonna zsírján megpirítják, só, bors, paprika, víz, ha megfõtt, apró tepertõt szórnak rá.

Ecetes, hagymás nyári levesek: sertéshús, hagyma, víz, paprikás rántással sûrítik.

Gyümölcsleves: egres, alma, uborka, füstölt sonka

Gulyáshús: a hús darabokat só-paprikával saját levében fõzik / víz, hagyma, burgonya nélkül /

Zsendice: édes túrót savóval keverték és felmelegítették.

SZÜRET A BADACSONY HEGYEN !

1. nap.: érkezés, szobák elfoglalása, üdvözlõ ital, ismerkedés a környékkel

vacsora a Panzió éttermében.

2. nap.: reggeli(bõvített kontinentális) 8.45-tõl indulás a szüret helyszínére.

Szüretelés, ismerkedés a borkészítés fortélyaival. Ebéd a hegyen.

Du: hajókirándulás majd borkóstoló borismertetõvel.

Este zenés, táncos szüreti mulatság az Andreas Panzió összes termeiben!

3. nap.: reggeli, de. szabad program. Fakultatív kirándulási lehetõségek: Keszthely

-városnézés(Festetics- kastély, Georgikon..), Hévíz-termálfürdõ, Balatonederics/Afrika

Múzeum..

Ár : 25. 000.-Ft/fõ( mely tartalmazza a 2 éjszakai szállás, a szüretet, a hajókirándulást, borkóstolót, táncmulatságot és az étkezéseket.)

Ezt a programunkat szeptember elejétõl október közepéig, bármely idõpontban biztosítani tudjuk 10 fõs csoport jelentkezése esetén.

Kérjük egyéni jelentkezés esetén is érdeklõdjön idõpontokról.

Szüret

A szüret eredete egyidõs a mítoszokkal.

A boristen, a görögök Dionüszosza a fõszereplõje, aki megajándékozta az emberiséget a szõlõ megerjedt levével: a borral. S mint ahogy, a szüret fõbb mûveletei és annak eszközei

évszázadokon át alig-alig változtak, nem nagyon változott e mindig közösségben végzett munkához fûzõdõ szertartás: a szüreti mulatság, amely a boristennek szóló hálaadásból lett a termés betakarításának ünnepélyévé. De a szüret, mint „végzõ” munka félig ünnep önmagában is. S hogy vígabb legyen, arról maga a szõlõ gondoskodik, akár édes gyümölcsét, akár levét, a mustot vagy a bort kínálva kóstolgatásra.

A magyarság a szõlõt és a bort honfoglalása elõtt is ismerte, szõlõmûvelõ azonban inkább csak letelepedése után lett.

Pincedal :

„ Elõször szól az Úristen: Noé Másodszor szól az Úristen: Noé!

Itt a szõlõ kóstold meg, jó-é ? Hát a murcit kóstold meg, hogy jó-é?

Uram, mester már megöregedtem, Ura, mester, kóstoltam, vártam,

A számba ily jó bogyót nem vettem! De nótára benne nem találtam!

Harmadszor szól az Úristen: Noé!

A borocskát kóstold meg, hogy jó-é

Uram, bocsáss! Ihajnáré, Sári

Kezdek én már három istent látni.

„ Borköszöntõ „ Ej, te bor hol termettél ?

Tetõn, vagy oldalon ?

Ha tetõn termettél,

Járd meg a tetememet!

Ha oldalon termettél,

Járd meg oldalamat!

De ollan szégyent ne tégy velem,

Mint a minap tettél,

Engem a sok nép elõtt

Sárba hengergettél!

Most szólj, ha tudsz,

Ha pedig nem, akkor

Mars az áristomba! / Erre kiitták a poharakat! /

„ Bõ, víg s népes volt a Badacsony az akkori szüretben:

Mozgott, hangzott az egész hegy, fenn és alant, kinn és benn.

Urai és asszonysági Veszprém, Somogy, Szalának

Ifjai és leányai mindnyájan ott valának.

Durrogtanak a mozsarak, hogy a bércek ropogtak,

Kongtak a még üres hordók, az ostorok pattogtak:

Harsogtak a tárogatók, a hegedûk zengének

Szólt a duda, tapsolt a táncz, s a sarkantyúk pengének. „

SZÜRET

A szüret idõpontja a 18–19. században hagyományosan meghatározott volt, valamilyen jeles naphoz kötõdött Szent Mihálytól (szept. 29.) Simon-Júdás (okt. 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály-napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (okt. 15.), a Balaton és Kõszeg vidékén Orsolya (okt. 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (okt. 28.) napján.

A kisebb szõlõkben ma is a család meghívott segítõkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelõket étellel-itallal, a szõlõbõl, mustból kóstolót vihetnek haza. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat hagyományosan a bortermõ vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A szüreti szokásokhoz hozzátartozik az evés-ivás, ének, tánc, szüreti felvonulások és bálok. Ezeknek formája, módja az elmúlt évszázadban tarka képet mutat. A szüreti felvonulásokat a századfordulón, akárcsak az aratásit, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18–19. századi uradalmi szõlõmunkások szokásait. A múlt században és elõzõ századokban a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A szokás ünnepi jellege erõteljesebben érvényesült, mint e században.

A szüreti hangulatot érzékelteti a múlt századi szatmári leírás részlete: „Hangzik a nóta, dalok, lövöldözés, röppentyûk látszanak a légpályán, rajgók a föld színén, öröm és vígasság van mindenûtt, mint bortermõ földekhez illik” (Résõ Ensel 1867: 251).

A somlói leírás kicsit részletesebben írja le a szüretet, az elmaradhatatlan gonosz, rossz szellemeket elûzõ zajcsapásokkal: „A vinczellérek, mintha mozsarakat sütögetnének, úgy dongatják abroncsoló sulykaikkal a hordókat. A szedõk pedig szüreti dalokat zengenek a »Bort ittam és boros vagyok« s a

A csöbrösök illendõen felpántlikázva, bodor pipafüst között czipelik a megtelt csöbröket. Itt amott szól a zene, közbe közbe durran a puska, száz meg száz torok kiáltásától kísérve” (Résõ Ensel 1867: 242).

A következõ, ugyancsak múlt századi szüretrõl szóló két beszámolóban a szüreti szõlõkoszorút is emlegetik.

A hegyaljai szürettel kapcsolatos az alábbi részlet: „...nézzünk ide, hol most készítik épen a szõllõhegy birtokosának a koszorút nagy gazdag gerezdekbõl, van közte dinka és gahér, meg egy két mezei virág is. Mikor aztán elkészült, két fehérbe öltözött piros arczú leányka czifra rúdon vállára emeli, s úgy viszi, a czigányok és szedõk csoportjától kísérve, végig az utczákon. Itt ott megállnak, hogy a körülöttük levõ legénység megkínálhassa a tavaliból az elejökjötteket, s midõn hazaérnek, felfüggesztik ott valamelyik szobába a koszorút, s tiszteletére reggelig esznek, isznak és tánczolnak” (Résõ Ensel 1867: 147).

A cserháti szüret leírásának részletében pedig ezt olvashatjuk: „nálunk a szüret bevégeztével, tarka barka néptömeg közepén, az úgynevezett vinczellér áll czifra kalapban, jobb karján különbféle szõlõbõl ügyesen összefont koszorú függ, bal kezében szõlõvel kirakott botot tart, és a csapat kíséretében népdalokat hangoztatva, egész méltósággal indul le a hegyrõl a borház felé, melyben már harsog a zene, melyben nagy mulatság van készülõben, a borház elõtt megáll a csapat, a vinczellér leemeli a kalapját rövid üdvözlõ beszéd után, a koszorút a háziasszonynak, a botot pedig a háziúrnak nyújtja át, s ezen eredeti szokásos jelenet után, a tömeg pompás vacsorába s mulatságba részesül; elõállnak a szögverõk, húzzák keservesen, a szüretelõk pedig rakják a csárdást egész reggelig” (Résõ Ensel 1867: 84).

Az e századi szüreti szokások leírásánál feltûnõ, hogy ez alkalomra tisztségviselõ szereplõket választanak, és a felvonulásokban a farsangihoz hasonló maszkos alakok tûnnek fel. Topolyán a nagybirtokon a cselédek szüreteltek, kiskertekben a család. Ez utóbbiaknál citerára, tamburára mulattak.

Ketesden szõlõvel díszítik fel a termet, a közepébe pedig nagy szõlõkoszorút függesztenek. Akinek sikerül szõlõt lopnia a koszorúból, bírságot fizet. Magyar ruhás csõszlányok és legények vigyáznak a szõlõkoszorúra (Vasas–Salamon 1986: 159–160).

Turán szüretkor birkát vágtak, gulyást készítettek belõle. Este tánc is volt. Maskarákba öltöztek: csendõrnek, koldusnak, pásztornak. Bekiabáltak: „Be engedtek-e vagy nem? Meg akartok halni vagy nem?” A válasz az volt: „Ha jók vagytok begyühettek, ha rosszak vagytok, mehettek tovább!” Ezután beléptek, vacsoráztak, ettek, mustot ittak és részt vettek a táncban (Schram 1972: 132–133).

A Tokaj-Hegyalján megrendezett szüreti mulatságok ma is élnek, idegenforgalmi látványosságok.

A felvonulás élén két leány halad, köztük egy legény, aki az ún. kapáscímert viszi. Mögöttük megy a két sáfár, utánuk pedig két legény a baksus figuráját viszi. A baksus hordón keresztbe tett lábbal ülõ figura, lopótökkel és pohárral. Õket követik a szõlõkoszorút vivõ lányok, szekéren, vontatón. Leányok, legények, gyerekek kereplõvel zajonganak. A felvonulás résztvevõi között maszkos alakok is vannak. Például nõnek öltözött férfi, aki a nézõk karjára rafiát köt, s akinek megváltásul fizetni kell. A felvonuláshoz tartozott a kádártánc. A baksus figurája megfigyelhetõ Mádon, Olaszliszkán is. A menetben található még keréken forgó bábu, táncos kerék. A keréken forgó pár figurája helyenként megtalálható a farsangi, sõt az aratási felvonulásokban. A bodnártánc Erdõbényén és Mádon volt ismert. Nemzetiszínû szalagokba csavart abronccsal táncoltak a férfiak. Ujváry Zoltán megállapította, hogy a tokaj-hegyaljai bodnártánc, baksus figurája és a keréken forgó bábuk német eredetûek, melyek azonban néhány emberöltõ alatt a tokaj-hegyaljai szüreti felvonulás kedvelt hagyományává lettek (Ujváry 1975: 70–92).

A két világháború között nemcsak a bortermõ vidékeken rendeztek szüreti felvonulásokat, bálokat. Például a Bódva vidékén a felvonulás fõszereplõi a csõszgazda, csõszgazdáné, bíró, bíróné, a kisbíró, kisbíróné, csõszfiúk, csõszlányok voltak. A magyaros ruhába öltözött lányok és legények ökrös szekereken vonultak végig a falun. A tánchelyiségbe felakasztott szõlõfürtöket a csõszgazda és csõszgazdáné õrizte, és aki lopni próbált, azt tréfásan megbüntették. A mulatságot reggelig tartó tánc fejezte be. Hasonló jellegû felvonulás volt Hajdúböszörményben, melyen lovas legények és különféle maskarások is részt vettek. Tiszafüreden a menet élén ugyancsak lovas legények haladtak, utánuk a bíró, bíróné, a kisbíró dobbal, majd a szüretelõ lányok és legények, azután a cigányzenészek. Leghátul a jelmezesek kiabáltak: a fakanalat áruló szlovák: „Fakanalat, fakanalat!”, a drótostót: „Drótozni, drótozni!”, a toll- és rongykereskedõ: „Csontot, rongyot, ruhadarabot!” (Ujváry 1983: III. 192–193). A Vas megyei Bük községben, ahol a szõlõtermesztésnek egyáltalán nem volt jelentõsége, a két világháború között népszerû szüreti felvonulás csak néhány éve szûnt meg. Ökrös és lovas fogatokon vonultak végig. A felvonulásban maskarák is részt vettek. A zenészek az egyik szekéren egy boroshordó körül ültek.

„VENDEL SZÁMADÁSA- PÁSZTOROK VÍGSÁGA”

2010.OKTÓBER 22.-24.

Okt. 22.: érkezés, üdvözlõ ital, szobák elfoglalása. Vacsora a panzió éttermében.

Okt. 23. : reggeli. De.: szervezett program a Balaton-felvidéken, a salföldi természetvédelmi major meglátogatása. Kirándulás lovas kocsival. Ebéd. Hagyományos pásztor-kanász ételek. ( Pokol gulyás).

Du.: játékos „pásztor-versenyek”, - ügyességi vetélkedõk . 19.00-tól négyfogásos ünnepi vacsora, majd zenés, táncos mulatság a jól sikerült ”pásztor-számadás” örömére. Pásztor tûzgyújtás. Jól vigyázz, hogy hibátlan legyen a számadás!

Okt. 24. : reggeli. De.: szabad program, fakultatív kirándulások.

Ár: 23.000.-Ft/fõ(mely tartalmazza a 2 éjszakai szállást, étkezéseket a szervezett programot és a bált).

VENDEL NAPJA

A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegõdött, annak nyáját ellenõrizni. A jószágtartó gazdák, a pásztorok és különösképpen a juhászok védõszentjükként tisztelték.

Ha állatvész ütött ki, azt mondták Vendel viszi az állatokat. E napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották. Sokfelé búcsúnapként is szolgált.

Szent Vendel tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el. Népszerûsítésében nagy szerepe volt a keletre irányuló német migrációnak és kolonizációnak. Elterjesztését nagymértékben szorgalmazta Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1696–1763).

Vendel tisztelete különösen a Dunántúlon, azon belül Veszprém, Tolna, Baranya megyékben, valamint a Jászságban és a csanádi püspökség területén volt a legélénkebb. E tájakon emelték a legtöbb Szent Vendel-kápolnát és Szent Vendel-szobrot. Jellemzõ, hogy a dunántúli szobrok legtöbbször Rajna-vidéki parasztöltözetben ábrázolják a szentet. A Jászság és a Kiskunság Vendel-szobrai ezzel szemben magyar juhászként jelenítik meg. Készítõik ingben, gatyában, dolmányban, cifraszûrben, tarisznyával, zsírozott hajjal, széles karimájú kalapban ábrázolták.

A Vendel-kápolnákat és Vendel-szobrokat Szent Vendel ünnepén körmenetekkel tisztelték meg. E körmenetekkel kérték a szent közbenjárását állataik védelmére. Különösen baranyai német falvakban volt szokás az állatok Vendel-napi megáldása. Az állatállományt ilyenkor a Vendel-kápolnához vagy Vendel-szoborhoz (ritkábban más kultuszhelyhez) hajtották, ahol a pap misét vagy litániát mondott, majd megáldotta a jószágot.

Páliföldszentkereszt búcsújáróhelyre a környékbeli falvak vegyes nemzetiségû népe nagy zeneszóval három októberi vasárnapon zarándokolt el, mégpedig azokon a vasárnapokon, amelyek Vendel napja köré estek. A kegyhelyen jószágaikért könyörögtek. Ezeket a szakrális alkalmakat vendelbúcsúnak vagy vendelvasárnapoknak nevezték.

A gazdasági év végét, a nyájak beszorulását a legelõrõl mindenütt összekötötték a számadással és a pásztorfogadással. Azt tartották, hogy kihajtáskor akárki lehet pásztor, de az igazi pásztor az, aki õszi behajtáskor rendesen elszámol.

A keleti palóc vidéken a csordást, a gulyást és a lovászt Szent György-naptól (április 24.) András-napig (november 30.), a kondást viszont Mihálytól Mihályig (szeptember 29.) fogadták fel. Ugyanott a juhászok vagy demeteresek vagy Szent György-naposak voltak legalább száz éve. Utóbbiakat a kisparasztok közös nyájaihoz nem egész évre, hanem fél esztendõre, az április 24-e és október 26-a közötti idõszakra vették fel.

Az alföldi juhászok dömötörözése nagy esemény volt. Pár nappal elõbb „felhajtották” a nyájakat a városok, falvak alá, s megkezdték az elõkészületeket. Sok helyen tartottak ekkor birkavásárt, juhászvásárt, amit áldomás, lakoma, juhászbál követett.

Katolikus helyeken a juhászok báránnyal ajándékozták meg az egyházat, s misét hallgattak meg Dömötör, a pásztorok védõszentjének tiszteletére.

A pásztorok ott is összetartottak, ahol szervezett, céhes eredetû közösségeik sohasem léteztek. Sok vidéken feljegyezték róluk, hogy egymást rokonsági terminusokkal szólították meg. A Bodrogközben, a Nyírségben, Szatmárban „Koma! Komám!” volt a megszólítás, de sohasem tegezték egymást. Két számadó ha találkozott, szertartásosan magázta egymást.

A pásztorok összetartását, összetartozásuk tudatát növelték a befogadással, beavatással kapcsolatos szokások. Taszár környékén (Somogy m.) ez úgy történt, hogy a fiatal kanászt két öreg kanász a mezõn meglátogatta. Egyikük kezet nyújtott neki, de a parola után sem engedte el a kezét. Eközben a másik kanász ütni kezdte a bojtárt a botjával. „Ilyen volt a törvényük. Így avatták be a céhbe”

Az Alföldön már a 17–18. században is volt gúnyneve a legtöbb pásztornak. A ragadványnevek részint nemzetiségükre, eredetükre vagy származáshelyükre utaltak, nagyobb részben egyéni tulajdonságokra, s a cimborák játékos kedvére engednek következtetni: például Bujdosó János alias Toppants Juhász, Tarhós alias Vargha András juhász, Czeglédi másként Százeszû János gulyás, Kishasi Csehó Pista.

Kecskemét régi jegyzõkönyveiben megörökített nevek: Nagyorrú Matyi, Pörkölt Horváth Ferencz, Pinczékentekergõ Istók stb.

Fõként a Közép-Tisza vidéken ismert szokás a juhászkeresztelõ. Még az 1900-as évek elején is megtartották, bár esetenként csak a juhász lakodalmán kerítettek rá sort. A fiatal juhász „keresztapát” választott, rendszerint 60 éven felüli, tekintélyes juhászt, akihez tanácsért, segítségért fordulhatott, ha megszorult. „Akit megkereszteltek, az nevet is kapott; annak le kellett váltani magát: 5 vagy 10 liter bort vagy egy hordó sört hozatott, akkor aztán megmaradhatott a régi neve.

Nagy esemény volt a pásztorlakodalom is. Somogyszob és a Kaszó-erdõ pusztáin kanászlakodalom alkalmával összegyûlt az egész vidék kanászsága. Fõ ételük a disznóhús volt. Cigányt nem fogadtak, hanem felváltva citoráltak, furugláztak, flótáztak, dudáltak.

Kiskunsági pásztorregula volt, hogy a bojtár köteles a menyasszonyát elõzetesen bemutatni pásztortársai elõtt. Bokrétás kalapot csak akkor viselhetett, ha menyasszonyát már bemutatta, s választását idõsebb társai jóváhagyták. Kunmadarason (Jász-Nagykun-Szolnok megye) utoljára 1906-ban rendeztek hagyományos juhászlagzit.

Násznagynak juhászgazdát, számadót, võfinek juhászbojtárt kértek fel. Nemcsak juhászokat hívtak meg a lagziba, hanem gulyást, csikóst, csordást is. Összejöttek a környékbeli pásztorok mind. Az 1870-es években még az új pár is csacsifogaton ment a templomi esküvõre. Utánuk párosával haladtak a szamarak, rajtuk ültek a juhászok. Legelöl birkabûr zászlót vittek, amit rákötöttek vagy rászegeztek egy rúdra (Fazekas M. 1979)

A gulyák, ménesek õszi szétverése, a nyájak megfelezése után a pásztorok országszerte lakozásokat rendeztek. Év közben is számos alkalmat találtak arra, hogy életüket kicsit megvidítsák, s a közeli csárdákba is ellátogassanak. A lovak, birkák úsztatása, a marhák tüzes vasakkal való bélyegezése, a birkanyírás, csikónyírás, a kosbárányok herélése mind jó alkalom volt az áldomásra.

A Duna–Tisza között „tomot ültek” (például Kecskemét, Szeged, Halas vidékén), azaz lakomát rendeztek, a Tiszántúlon évente 3–6 alkalommal juhtort, gazdasági evíst tartottak a gazdák és a gazdaközösségek pásztorai. Kondások lakomája volt a szerpecsenye.

Sorrend szerint öltek le bizonyos idõközönként egy-egy disznót, s a belõle készült pecsenyével társaikat is megvendégelték. A soros kondás tartozott a disznót 10 lépés távolságból úgy eltalálni a baltájával, hogy rögtön vége legyen. Máskülönben bírságot kellett fizetnie.

Országszerte pásztorvigasságok voltak az õszi számadás és a pásztorfogadás, a pásztorok védõszentjeinek napján. Különösen Kelet-Dunántúl juhászai ünnepelték a 18–19. században a Mihály-napi (szeptember 29.) juhászbúcsút.

Elmaradhatatlan szereplõi voltak a pásztorok az esztendõ nagy ünnepeinek.

Karácsonykor a templomban is megjelentek s énekeltek. Többnyire csoportosan (gulyás, csordás, kondás, juhász) járták végig a települést, s a gazdák házánál kegyes szövegû éneket kántáltak, köszöntõt mondtak, bõ malac- (bárány-, borjú-) áldást kívántak. A gazdáktól bort, pálinkát, kalácsot kaptak. Nevezték ezt a szokást kántálásnak, koledálásnak, helyenként suprikálásnak

(Fõként ott, ahol nyír- vagy fûzvesszõk kötegét vitték magukkal, s a háziak egy-egy vesszõvel veregették meg a hátukat. Eközben a pásztorok nagyokat ugráltak, hogy az állatok egészségét, frissességét e mágikus cselekvéssel is elõsegítsék.)

Újév, húsvét, pünkösd, valamint a kihajtás napján is szokás volt a pásztorok megajándékozása. Jeles napi ostordurrogtatásuk, hétköznapi tülkölésük, lakodalmi duda, flóta, citera stb. szolgáltatásuk is hozzátartozott a helyi társadalmak életéhez.

A pásztornép egykor egész megjelenésében, viseletében, magatartásában, beszédmodorában feltûnõen elütött a földmûvelõ parasztságtól, s még sokkal inkább a társadalom más rétegeitõl. Meglazultak s lassacskán eltûntek a régi patriarchális viszony gesztusai a 19. század második felében, amikor a parasztság egy része vagyoni szempontból megerõsödött, s polgári mintákat kezdett követni. Az ilyen „úrhatnám” gazdák viselkedését a pásztorok ellenszenvvel figyelték, s nem is törõdtek olyan szeretettel a jószágaival, mint amikor „egy tálból kanalaztak” a gazdával és családjával. Többé nem mondta a pásztor és a szolga gazdája ökreire, hogy a „miénk”, hanem azt, hogy a „gazdáé”.

Györffy István 1934-ben saját terepismerete nyomán írta a külsõ legelõk pásztoréletérõl: „Az alföldi pásztortanyán asszonynak nincs helye, legfeljebb a fejõs juhász viszi ki újabban nyaratszaka a feleségét a fejés idejére. A férfiaknak és a nõknek ez a szigorú különélése a magyarságnál õsi hagyomány, amely egyebek közt még ma is abban csillan vissza, hogy az asszony a családdal a lakóházban külön él a háztól távolabb esõ ólban tanyázó férfiaktól.

A legelõn rideg sorban élõ pásztor tehát bizonyos asszonyi teendõket, amilyen a fejés, a fõzés, a tanya rendben tartása, maga végez. Ezek a feladatok a legfiatalabb bojtárra, a lakos-ra hárulnak.

Õ veszi át s viszi ki a szállás-ra, meghatározott idõközben, a jószágtulajdonosoktól a pásztorok ellátására szükséges, elõre kialkudott, természetben nyújtott élelmiszereket is”

Egyedül a juhászatban fordult elõ, hogy a fejés és sajtolás idõszakára a számadó juhász maga mellé vette a feleségét. A juhfejés akkor is a férfiak dolga maradt, az asszony csak a tej beoltását, feldolgozását végezhette.

Több hazai tájon elterjedt szokás szerint a pásztorfeleségek hetente egyszer, esetleg sûrûbben is fõtt ételt vittek ki a legelõre férjüknek és bojtárjainak. A Bodrogközben a gulyásoknak hetente, a Taszár környéki (Somogy m.) kanászoknak naponta vittek fõtt ételt az asszonyaik

Az ebédvivés gyakorisága a legelõ távolságától is függött.

A pásztorfeleségek külön csoportot alkottak a falvak nõtársadalmában, annak is a peremén. Ezen a csoporton belül barátkoztak, szomszédoltak, segítették egymást. Általában a falu szélén épült pásztorházakban, egymás szomszédságában éltek. Uradalmi pusztákon is különálló lakóközösségeket alkottak, közös konyhákon fõztek. A pásztorok asszonyai, leányai a templomban is külön, a hátsó padsorokban ültek. Együtt mentek piacra, vásárba, búcsúba, de summásnak, városi cselédnek nem jártak el.

A pásztorság és a parasztság egymástól eltérõ szokásrendet tartott a társadalmi illem tekintetében. Pásztorasszony kötelessége volt a szíveslátás, ha koma, azaz pásztor látogatta meg a családot. A pásztor, minthogy olykor hosszabb idõre hagyta magára asszonyát, fokozott mértékben volt kényes annak hûségére.

Nem vette jó néven, ha a faluban maradt juhásznénak, gulyásnénak „szeretõje” akadt .

Pásztorcsaládok tovább õrizték a családi viszonyok patriarchális jellegét, mint a parasztok: az asszony nem étkezett együtt a férfiakkal, az utcán nem a férje mellett, hanem mögötte ment, nem ült mellé a szekérre, taligára stb.

A pásztorok asszonyai kevesebb fizikai munkát végeztek, mint a szegényparasztok földeken dolgozó feleségei. Mezõgazdasági munkában csak alkalomszerûen vettek részt (például segítettek a szüreten, a kukorica és a burgonya betakarításában).

Feladatuk volt a konvenció, a pásztorbér begyûjtése a gazdáktól, családjuk élelmezése, s 6–8 gyermekük ellátása, gondozása.

Különleges pásztorételek

Jellemzõ alapanyagok: kenyér, liszt, tarhonya, szalonna, hús, tej

Leveseik tartalmas egytálételek voltak

Pergelt leves: személyenként 1 marék lebbencs vagy kocka, vagy tarhonya, füstölt szalonna zsírján megpirítják, só, bors, paprika, víz, ha megfõtt, apró tepertõt szórnak rá.

Ecetes, hagymás nyári levesek: sertéshús, hagyma, víz, paprikás rántással sûrítik.

Gyümölcsleves: egres, alma, uborka, füstölt sonka

Gulyáshús: a hús darabokat só-paprikával saját levében fõzik / víz, hagyma, burgonya nélkül /

Zsendice: édes túrót savóval keverték és felmelegítették.

SZÜRET A BADACSONY HEGYEN !

1. nap.: érkezés, szobák elfoglalása, üdvözlõ ital, ismerkedés a környékkel

vacsora a Panzió éttermében.

2. nap.: reggeli(bõvített kontinentális) 8.45-tõl indulás a szüret helyszínére.

Szüretelés, ismerkedés a borkészítés fortélyaival. Ebéd a hegyen.

Du: hajókirándulás majd borkóstoló borismertetõvel.

Este zenés, táncos szüreti mulatság az Andreas Panzió összes termeiben!

3. nap.: reggeli, de. szabad program. Fakultatív kirándulási lehetõségek: Keszthely

-városnézés(Festetics- kastély, Georgikon..), Hévíz-termálfürdõ, Balatonederics/Afrika

Múzeum..

Ár : 25. 000.-Ft/fõ( mely tartalmazza a 2 éjszakai szállás, a szüretet, a hajókirándulást, borkóstolót, táncmulatságot és az étkezéseket.)

Ezt a programunkat szeptember elejétõl október közepéig, bármely idõpontban biztosítani tudjuk 10 fõs csoport jelentkezése esetén.

Kérjük egyéni jelentkezés esetén is érdeklõdjön idõpontokról.

Szüret

A szüret eredete egyidõs a mítoszokkal.

A boristen, a görögök Dionüszosza a fõszereplõje, aki megajándékozta az emberiséget a szõlõ megerjedt levével: a borral. S mint ahogy, a szüret fõbb mûveletei és annak eszközei

évszázadokon át alig-alig változtak, nem nagyon változott e mindig közösségben végzett munkához fûzõdõ szertartás: a szüreti mulatság, amely a boristennek szóló hálaadásból lett a termés betakarításának ünnepélyévé. De a szüret, mint „végzõ” munka félig ünnep önmagában is. S hogy vígabb legyen, arról maga a szõlõ gondoskodik, akár édes gyümölcsét, akár levét, a mustot vagy a bort kínálva kóstolgatásra.

A magyarság a szõlõt és a bort honfoglalása elõtt is ismerte, szõlõmûvelõ azonban inkább csak letelepedése után lett.

Pincedal :

„ Elõször szól az Úristen: Noé Másodszor szól az Úristen: Noé!

Itt a szõlõ kóstold meg, jó-é ? Hát a murcit kóstold meg, hogy jó-é?

Uram, mester már megöregedtem, Ura, mester, kóstoltam, vártam,

A számba ily jó bogyót nem vettem! De nótára benne nem találtam!

Harmadszor szól az Úristen: Noé!

A borocskát kóstold meg, hogy jó-é

Uram, bocsáss! Ihajnáré, Sári

Kezdek én már három istent látni.

„ Borköszöntõ „ Ej, te bor hol termettél ?

Tetõn, vagy oldalon ?

Ha tetõn termettél,

Járd meg a tetememet!

Ha oldalon termettél,

Járd meg oldalamat!

De ollan szégyent ne tégy velem,

Mint a minap tettél,

Engem a sok nép elõtt

Sárba hengergettél!

Most szólj, ha tudsz,

Ha pedig nem, akkor

Mars az áristomba! / Erre kiitták a poharakat! /

„ Bõ, víg s népes volt a Badacsony az akkori szüretben:

Mozgott, hangzott az egész hegy, fenn és alant, kinn és benn.

Urai és asszonysági Veszprém, Somogy, Szalának

Ifjai és leányai mindnyájan ott valának.

Durrogtanak a mozsarak, hogy a bércek ropogtak,

Kongtak a még üres hordók, az ostorok pattogtak:

Harsogtak a tárogatók, a hegedûk zengének

Szólt a duda, tapsolt a táncz, s a sarkantyúk pengének. „

SZÜRET

A szüret idõpontja a 18–19. században hagyományosan meghatározott volt, valamilyen jeles naphoz kötõdött Szent Mihálytól (szept. 29.) Simon-Júdás (okt. 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály-napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (okt. 15.), a Balaton és Kõszeg vidékén Orsolya (okt. 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (okt. 28.) napján.

A kisebb szõlõkben ma is a család meghívott segítõkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelõket étellel-itallal, a szõlõbõl, mustból kóstolót vihetnek haza. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat hagyományosan a bortermõ vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A szüreti szokásokhoz hozzátartozik az evés-ivás, ének, tánc, szüreti felvonulások és bálok. Ezeknek formája, módja az elmúlt évszázadban tarka képet mutat. A szüreti felvonulásokat a századfordulón, akárcsak az aratásit, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18–19. századi uradalmi szõlõmunkások szokásait. A múlt században és elõzõ századokban a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A szokás ünnepi jellege erõteljesebben érvényesült, mint e században.

A szüreti hangulatot érzékelteti a múlt századi szatmári leírás részlete: „Hangzik a nóta, dalok, lövöldözés, röppentyûk látszanak a légpályán, rajgók a föld színén, öröm és vígasság van mindenûtt, mint bortermõ földekhez illik” (Résõ Ensel 1867: 251).

A somlói leírás kicsit részletesebben írja le a szüretet, az elmaradhatatlan gonosz, rossz szellemeket elûzõ zajcsapásokkal: „A vinczellérek, mintha mozsarakat sütögetnének, úgy dongatják abroncsoló sulykaikkal a hordókat. A szedõk pedig szüreti dalokat zengenek a »Bort ittam és boros vagyok« s a

A csöbrösök illendõen felpántlikázva, bodor pipafüst között czipelik a megtelt csöbröket. Itt amott szól a zene, közbe közbe durran a puska, száz meg száz torok kiáltásától kísérve” (Résõ Ensel 1867: 242).

A következõ, ugyancsak múlt századi szüretrõl szóló két beszámolóban a szüreti szõlõkoszorút is emlegetik.

A hegyaljai szürettel kapcsolatos az alábbi részlet: „...nézzünk ide, hol most készítik épen a szõllõhegy birtokosának a koszorút nagy gazdag gerezdekbõl, van közte dinka és gahér, meg egy két mezei virág is. Mikor aztán elkészült, két fehérbe öltözött piros arczú leányka czifra rúdon vállára emeli, s úgy viszi, a czigányok és szedõk csoportjától kísérve, végig az utczákon. Itt ott megállnak, hogy a körülöttük levõ legénység megkínálhassa a tavaliból az elejökjötteket, s midõn hazaérnek, felfüggesztik ott valamelyik szobába a koszorút, s tiszteletére reggelig esznek, isznak és tánczolnak” (Résõ Ensel 1867: 147).

A cserháti szüret leírásának részletében pedig ezt olvashatjuk: „nálunk a szüret bevégeztével, tarka barka néptömeg közepén, az úgynevezett vinczellér áll czifra kalapban, jobb karján különbféle szõlõbõl ügyesen összefont koszorú függ, bal kezében szõlõvel kirakott botot tart, és a csapat kíséretében népdalokat hangoztatva, egész méltósággal indul le a hegyrõl a borház felé, melyben már harsog a zene, melyben nagy mulatság van készülõben, a borház elõtt megáll a csapat, a vinczellér leemeli a kalapját rövid üdvözlõ beszéd után, a koszorút a háziasszonynak, a botot pedig a háziúrnak nyújtja át, s ezen eredeti szokásos jelenet után, a tömeg pompás vacsorába s mulatságba részesül; elõállnak a szögverõk, húzzák keservesen, a szüretelõk pedig rakják a csárdást egész reggelig” (Résõ Ensel 1867: 84).

Az e századi szüreti szokások leírásánál feltûnõ, hogy ez alkalomra tisztségviselõ szereplõket választanak, és a felvonulásokban a farsangihoz hasonló maszkos alakok tûnnek fel. Topolyán a nagybirtokon a cselédek szüreteltek, kiskertekben a család. Ez utóbbiaknál citerára, tamburára mulattak.

Ketesden szõlõvel díszítik fel a termet, a közepébe pedig nagy szõlõkoszorút függesztenek. Akinek sikerül szõlõt lopnia a koszorúból, bírságot fizet. Magyar ruhás csõszlányok és legények vigyáznak a szõlõkoszorúra (Vasas–Salamon 1986: 159–160).

Turán szüretkor birkát vágtak, gulyást készítettek belõle. Este tánc is volt. Maskarákba öltöztek: csendõrnek, koldusnak, pásztornak. Bekiabáltak: „Be engedtek-e vagy nem? Meg akartok halni vagy nem?” A válasz az volt: „Ha jók vagytok begyühettek, ha rosszak vagytok, mehettek tovább!” Ezután beléptek, vacsoráztak, ettek, mustot ittak és részt vettek a táncban (Schram 1972: 132–133).

A Tokaj-Hegyalján megrendezett szüreti mulatságok ma is élnek, idegenforgalmi látványosságok.

A felvonulás élén két leány halad, köztük egy legény, aki az ún. kapáscímert viszi. Mögöttük megy a két sáfár, utánuk pedig két legény a baksus figuráját viszi. A baksus hordón keresztbe tett lábbal ülõ figura, lopótökkel és pohárral. Õket követik a szõlõkoszorút vivõ lányok, szekéren, vontatón. Leányok, legények, gyerekek kereplõvel zajonganak. A felvonulás résztvevõi között maszkos alakok is vannak. Például nõnek öltözött férfi, aki a nézõk karjára rafiát köt, s akinek megváltásul fizetni kell. A felvonuláshoz tartozott a kádártánc. A baksus figurája megfigyelhetõ Mádon, Olaszliszkán is. A menetben található még keréken forgó bábu, táncos kerék. A keréken forgó pár figurája helyenként megtalálható a farsangi, sõt az aratási felvonulásokban. A bodnártánc Erdõbényén és Mádon volt ismert. Nemzetiszínû szalagokba csavart abronccsal táncoltak a férfiak. Ujváry Zoltán megállapította, hogy a tokaj-hegyaljai bodnártánc, baksus figurája és a keréken forgó bábuk német eredetûek, melyek azonban néhány emberöltõ alatt a tokaj-hegyaljai szüreti felvonulás kedvelt hagyományává lettek (Ujváry 1975: 70–92).

A két világháború között nemcsak a bortermõ vidékeken rendeztek szüreti felvonulásokat, bálokat. Például a Bódva vidékén a felvonulás fõszereplõi a csõszgazda, csõszgazdáné, bíró, bíróné, a kisbíró, kisbíróné, csõszfiúk, csõszlányok voltak. A magyaros ruhába öltözött lányok és legények ökrös szekereken vonultak végig a falun. A tánchelyiségbe felakasztott szõlõfürtöket a csõszgazda és csõszgazdáné õrizte, és aki lopni próbált, azt tréfásan megbüntették. A mulatságot reggelig tartó tánc fejezte be. Hasonló jellegû felvonulás volt Hajdúböszörményben, melyen lovas legények és különféle maskarások is részt vettek. Tiszafüreden a menet élén ugyancsak lovas legények haladtak, utánuk a bíró, bíróné, a kisbíró dobbal, majd a szüretelõ lányok és legények, azután a cigányzenészek. Leghátul a jelmezesek kiabáltak: a fakanalat áruló szlovák: „Fakanalat, fakanalat!”, a drótostót: „Drótozni, drótozni!”, a toll- és rongykereskedõ: „Csontot, rongyot, ruhadarabot!” (Ujváry 1983: III. 192–193). A Vas megyei Bük községben, ahol a szõlõtermesztésnek egyáltalán nem volt jelentõsége, a két világháború között népszerû szüreti felvonulás csak néhány éve szûnt meg. Ökrös és lovas fogatokon vonultak végig. A felvonulásban maskarák is részt vettek. A zenészek az egyik szekéren egy boroshordó körül ültek.

SZÜRET A BADACSONY HEGYEN !

1. nap.: érkezés, szobák elfoglalása, üdvözlõ ital, ismerkedés a környékkel

vacsora a Panzió éttermében.

2. nap.: reggeli(bõvített kontinentális) 8.45-tõl indulás a szüret helyszínére.

Szüretelés, ismerkedés a borkészítés fortélyaival. Ebéd a hegyen.

Du: hajókirándulás majd borkóstoló borismertetõvel.

Este zenés, táncos szüreti mulatság az Andreas Panzió összes termeiben!

3. nap.: reggeli, de. szabad program. Fakultatív kirándulási lehetõségek: Keszthely

-városnézés(Festetics- kastély, Georgikon..), Hévíz-termálfürdõ, Balatonederics/Afrika

Múzeum..

Ár : 25. 000.-Ft/fõ( mely tartalmazza a 2 éjszakai szállás, a szüretet, a hajókirándulást, borkóstolót, táncmulatságot és az étkezéseket.)

Ezt a programunkat szeptember elejétõl október közepéig, bármely idõpontban biztosítani tudjuk 10 fõs csoport jelentkezése esetén.

Kérjük egyéni jelentkezés esetén is érdeklõdjön idõpontokról.

Szüret

A szüret eredete egyidõs a mítoszokkal.

A boristen, a görögök Dionüszosza a fõszereplõje, aki megajándékozta az emberiséget a szõlõ megerjedt levével: a borral. S mint ahogy, a szüret fõbb mûveletei és annak eszközei

évszázadokon át alig-alig változtak, nem nagyon változott e mindig közösségben végzett munkához fûzõdõ szertartás: a szüreti mulatság, amely a boristennek szóló hálaadásból lett a termés betakarításának ünnepélyévé. De a szüret, mint „végzõ” munka félig ünnep önmagában is. S hogy vígabb legyen, arról maga a szõlõ gondoskodik, akár édes gyümölcsét, akár levét, a mustot vagy a bort kínálva kóstolgatásra.

A magyarság a szõlõt és a bort honfoglalása elõtt is ismerte, szõlõmûvelõ azonban inkább csak letelepedése után lett.

Pincedal :

„ Elõször szól az Úristen: Noé Másodszor szól az Úristen: Noé!

Itt a szõlõ kóstold meg, jó-é ? Hát a murcit kóstold meg, hogy jó-é?

Uram, mester már megöregedtem, Ura, mester, kóstoltam, vártam,

A számba ily jó bogyót nem vettem! De nótára benne nem találtam!

Harmadszor szól az Úristen: Noé!

A borocskát kóstold meg, hogy jó-é

Uram, bocsáss! Ihajnáré, Sári

Kezdek én már három istent látni.

„ Borköszöntõ „ Ej, te bor hol termettél ?

Tetõn, vagy oldalon ?

Ha tetõn termettél,

Járd meg a tetememet!

Ha oldalon termettél,

Járd meg oldalamat!

De ollan szégyent ne tégy velem,

Mint a minap tettél,

Engem a sok nép elõtt

Sárba hengergettél!

Most szólj, ha tudsz,

Ha pedig nem, akkor

Mars az áristomba! / Erre kiitták a poharakat! /

„ Bõ, víg s népes volt a Badacsony az akkori szüretben:

Mozgott, hangzott az egész hegy, fenn és alant, kinn és benn.

Urai és asszonysági Veszprém, Somogy, Szalának

Ifjai és leányai mindnyájan ott valának.

Durrogtanak a mozsarak, hogy a bércek ropogtak,

Kongtak a még üres hordók, az ostorok pattogtak:

Harsogtak a tárogatók, a hegedûk zengének

Szólt a duda, tapsolt a táncz, s a sarkantyúk pengének. „

SZÜRET

A szüret idõpontja a 18–19. században hagyományosan meghatározott volt, valamilyen jeles naphoz kötõdött Szent Mihálytól (szept. 29.) Simon-Júdás (okt. 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály-napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (okt. 15.), a Balaton és Kõszeg vidékén Orsolya (okt. 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (okt. 28.) napján.

A kisebb szõlõkben ma is a család meghívott segítõkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelõket étellel-itallal, a szõlõbõl, mustból kóstolót vihetnek haza. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat hagyományosan a bortermõ vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A szüreti szokásokhoz hozzátartozik az evés-ivás, ének, tánc, szüreti felvonulások és bálok. Ezeknek formája, módja az elmúlt évszázadban tarka képet mutat. A szüreti felvonulásokat a századfordulón, akárcsak az aratásit, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18–19. századi uradalmi szõlõmunkások szokásait. A múlt században és elõzõ századokban a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A szokás ünnepi jellege erõteljesebben érvényesült, mint e században.

A szüreti hangulatot érzékelteti a múlt századi szatmári leírás részlete: „Hangzik a nóta, dalok, lövöldözés, röppentyûk látszanak a légpályán, rajgók a föld színén, öröm és vígasság van mindenûtt, mint bortermõ földekhez illik” (Résõ Ensel 1867: 251).

A somlói leírás kicsit részletesebben írja le a szüretet, az elmaradhatatlan gonosz, rossz szellemeket elûzõ zajcsapásokkal: „A vinczellérek, mintha mozsarakat sütögetnének, úgy dongatják abroncsoló sulykaikkal a hordókat. A szedõk pedig szüreti dalokat zengenek a »Bort ittam és boros vagyok« s a

A csöbrösök illendõen felpántlikázva, bodor pipafüst között czipelik a megtelt csöbröket. Itt amott szól a zene, közbe közbe durran a puska, száz meg száz torok kiáltásától kísérve” (Résõ Ensel 1867: 242).

A következõ, ugyancsak múlt századi szüretrõl szóló két beszámolóban a szüreti szõlõkoszorút is emlegetik.

A hegyaljai szürettel kapcsolatos az alábbi részlet: „...nézzünk ide, hol most készítik épen a szõllõhegy birtokosának a koszorút nagy gazdag gerezdekbõl, van közte dinka és gahér, meg egy két mezei virág is. Mikor aztán elkészült, két fehérbe öltözött piros arczú leányka czifra rúdon vállára emeli, s úgy viszi, a czigányok és szedõk csoportjától kísérve, végig az utczákon. Itt ott megállnak, hogy a körülöttük levõ legénység megkínálhassa a tavaliból az elejökjötteket, s midõn hazaérnek, felfüggesztik ott valamelyik szobába a koszorút, s tiszteletére reggelig esznek, isznak és tánczolnak” (Résõ Ensel 1867: 147).

A cserháti szüret leírásának részletében pedig ezt olvashatjuk: „nálunk a szüret bevégeztével, tarka barka néptömeg közepén, az úgynevezett vinczellér áll czifra kalapban, jobb karján különbféle szõlõbõl ügyesen összefont koszorú függ, bal kezében szõlõvel kirakott botot tart, és a csapat kíséretében népdalokat hangoztatva, egész méltósággal indul le a hegyrõl a borház felé, melyben már harsog a zene, melyben nagy mulatság van készülõben, a borház elõtt megáll a csapat, a vinczellér leemeli a kalapját rövid üdvözlõ beszéd után, a koszorút a háziasszonynak, a botot pedig a háziúrnak nyújtja át, s ezen eredeti szokásos jelenet után, a tömeg pompás vacsorába s mulatságba részesül; elõállnak a szögverõk, húzzák keservesen, a szüretelõk pedig rakják a csárdást egész reggelig” (Résõ Ensel 1867: 84).

Az e századi szüreti szokások leírásánál feltûnõ, hogy ez alkalomra tisztségviselõ szereplõket választanak, és a felvonulásokban a farsangihoz hasonló maszkos alakok tûnnek fel. Topolyán a nagybirtokon a cselédek szüreteltek, kiskertekben a család. Ez utóbbiaknál citerára, tamburára mulattak.

Ketesden szõlõvel díszítik fel a termet, a közepébe pedig nagy szõlõkoszorút függesztenek. Akinek sikerül szõlõt lopnia a koszorúból, bírságot fizet. Magyar ruhás csõszlányok és legények vigyáznak a szõlõkoszorúra (Vasas–Salamon 1986: 159–160).

Turán szüretkor birkát vágtak, gulyást készítettek belõle. Este tánc is volt. Maskarákba öltöztek: csendõrnek, koldusnak, pásztornak. Bekiabáltak: „Be engedtek-e vagy nem? Meg akartok halni vagy nem?” A válasz az volt: „Ha jók vagytok begyühettek, ha rosszak vagytok, mehettek tovább!” Ezután beléptek, vacsoráztak, ettek, mustot ittak és részt vettek a táncban (Schram 1972: 132–133).

A Tokaj-Hegyalján megrendezett szüreti mulatságok ma is élnek, idegenforgalmi látványosságok.

A felvonulás élén két leány halad, köztük egy legény, aki az ún. kapáscímert viszi. Mögöttük megy a két sáfár,baksus figuráját viszi. A baksus hordón keresztbe tett lábbal ülõ figura, lopótökkel és pohárral. Õket követik a szõlõkoszorút vivõ lányok, szekéren, vontatón. Leányok, legények, gyerekek kereplõvel zajonganak. A felvonulás résztvevõi között maszkos alakok is vannak. Például nõnek öltözött férfi, aki a nézõk karjára rafiát köt, s akinek megváltásul fizetni kell. A felvonuláshoz tartozott a kádártánc. A baksus figurája megfigyelhetõ Mádon, Olaszliszkán is. A menetben található még keréken forgó bábu, táncos kerék. A keréken forgó pár figurája helyenként megtalálható a farsangi, sõt az aratási felvonulásokban. A bodnártánc Erdõbényén és Mádon volt ismert. Nemzetiszínû szalagokba csavart abronccsal táncoltak a férfiak. Ujváry Zoltán megállapította, hogy a tokaj-hegyaljai bodnártánc, baksus figurája és a keréken forgó bábuk német eredetûek, melyek azonban néhány emberöltõ alatt a tokaj-hegyaljai szüreti felvonulás kedvelt hagyományává lettek (Ujváry 1975: 70–92). utánuk pedig két legény a

A két világháború között nemcsak a bortermõ vidékeken rendeztek szüreti felvonulásokat, bálokat. Például a Bódva vidékén a felvonulás fõszereplõi a csõszgazda, csõszgazdáné, bíró, bíróné, a kisbíró, kisbíróné, csõszfiúk, csõszlányokcsõszgazda és csõszgazdáné õrizte, és aki lopni próbált, azt tréfásan megbüntették. A mulatságot reggelig tartó tánc fejezte be. Hasonló jellegû felvonulás volt Hajdúböszörményben, melyen lovas legények és különféle maskarások is részt vettek. Tiszafüreden a menet élén ugyancsak lovas legények haladtak, utánuk a bíró, bíróné, a kisbíró dobbal, majd a szüretelõ lányok és legények, azután a cigányzenészek. Leghátul a jelmezesek kiabáltak: a fakanalat áruló szlovák: „Fakanalat, fakanalat!”, a drótostót: „Drótozni, drótozni!”, a toll- és rongykereskedõ: „Csontot, rongyot, ruhadarabot!” (Ujváry 1983: III. 192–193). A Vas megyei Bük községben, ahol a szõlõtermesztésnek egyáltalán nem volt jelentõsége, a két világháború között népszerû szüreti felvonulás csak néhány éve szûnt meg. Ökrös és lovas fogatokon vonultak végig. A felvonulásban maskarák is részt vettek. A zenészek az egyik szekéren egy boroshordó körül ültek. voltak. A magyaros ruhába öltözött lányok és legények ökrös szekereken vonultak végig a falun.

„VENDEL SZÁMADÁSA- PÁSZTOROK VÍGSÁGA”

2010.OKTÓBER 22.-24.

Okt. 22.: érkezés, üdvözlõ ital, szobák elfoglalása. Vacsora a panzió éttermében.

Okt. 23. : reggeli. De.: szervezett program a Balaton-felvidéken, a salföldi természetvédelmi major meglátogatása. Kirándulás lovas kocsival. Ebéd. Hagyományos pásztor-kanász ételek. ( Pokol gulyás).

Du.: játékos „pásztor-versenyek”, - ügyességi vetélkedõk . 19.00-tól négyfogásos ünnepi vacsora, majd zenés, táncos mulatság a jól sikerült ”pásztor-számadás” örömére. Pásztor tûzgyújtás. Jól vigyázz, hogy hibátlan legyen a számadás!

Okt. 24. : reggeli. De.: szabad program, fakultatív kirándulások.

Ár: 23.000.-Ft/fõ(mely tartalmazza a 2 éjszakai szállást, étkezéseket a szervezett programot és a bált).

VENDEL NAPJA

A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegõdött, annak nyáját ellenõrizni. A jószágtartó gazdák, a pásztorok és különösképpen a juhászok védõszentjükként tisztelték.

Ha állatvész ütött ki, azt mondták Vendel viszi az állatokat. E napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották. Sokfelé búcsúnapként is szolgált.

Szent Vendel tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el. Népszerûsítésében nagy szerepe volt a keletre irányuló német migrációnak és kolonizációnak. Elterjesztését nagymértékben szorgalmazta Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1696–1763).

Vendel tisztelete különösen a Dunántúlon, azon belül Veszprém, Tolna, Baranya megyékben, valamint a Jászságban és a csanádi püspökség területén volt a legélénkebb. E tájakon emelték a legtöbb Szent Vendel-kápolnát és Szent Vendel-szobrot. Jellemzõ, hogy a dunántúli szobrok legtöbbször Rajna-vidéki parasztöltözetben ábrázolják a szentet. A Jászság és a Kiskunság Vendel-szobrai ezzel szemben magyar juhászként jelenítik meg. Készítõik ingben, gatyában, dolmányban, cifraszûrben, tarisznyával, zsírozott hajjal, széles karimájú kalapban ábrázolták.

A Vendel-kápolnákat és Vendel-szobrokat Szent Vendel ünnepén körmenetekkel tisztelték meg. E körmenetekkel kérték a szent közbenjárását állataik védelmére. Különösen baranyai német falvakban volt szokás az állatok Vendel-napi megáldása. Az állatállományt ilyenkor a Vendel-kápolnához vagy Vendel-szoborhoz (ritkábban más kultuszhelyhez) hajtották, ahol a pap misét vagy litániát mondott, majd megáldotta a jószágot.

Páliföldszentkereszt búcsújáróhelyre a környékbeli falvak vegyes nemzetiségû népe nagy zeneszóval három októberi vasárnapon zarándokolt el, mégpedig azokon a vasárnapokon, amelyek Vendel napja köré estek. A kegyhelyen jószágaikért könyörögtek. Ezeket a szakrális alkalmakat vendelbúcsúnak vagy vendelvasárnapoknak nevezték.

A gazdasági év végét, a nyájak beszorulását a legelõrõl mindenütt összekötötték a számadással és a pásztorfogadással. Azt tartották, hogy kihajtáskor akárki lehet pásztor, de az igazi pásztor az, aki õszi behajtáskor rendesen elszámol.

A keleti palóc vidéken a csordást, a gulyást és a lovászt Szent György-naptól (április 24.) András-napig (november 30.), a kondást viszont Mihálytól Mihályig (szeptember 29.) fogadták fel. Ugyanott a juhászok vagy demeteresek vagy Szent György-naposak voltak legalább száz éve. Utóbbiakat a kisparasztok közös nyájaihoz nem egész évre, hanem fél esztendõre, az április 24-e és október 26-a közötti idõszakra vették fel.

Az alföldi juhászok dömötörözése nagy esemény volt. Pár nappal elõbb „felhajtották” a nyájakat a városok, falvak alá, s megkezdték az elõkészületeket. Sok helyen tartottak ekkor birkavásárt, juhászvásárt, amit áldomás, lakoma, juhászbál követett.

Katolikus helyeken a juhászok báránnyal ajándékozták meg az egyházat, s misét hallgattak meg Dömötör, a pásztorok védõszentjének tiszteletére.

A pásztorok ott is összetartottak, ahol szervezett, céhes eredetû közösségeik sohasem léteztek. Sok vidéken feljegyezték róluk, hogy egymást rokonsági terminusokkal szólították meg. A Bodrogközben, a Nyírségben, Szatmárban „Koma! Komám!” volt a megszólítás, de sohasem tegezték egymást. Két számadó ha találkozott, szertartásosan magázta egymást.

A pásztorok összetartását, összetartozásuk tudatát növelték a befogadással, beavatással kapcsolatos szokások. Taszár környékén (Somogy m.) ez úgy történt, hogy a fiatal kanászt két öreg kanász a mezõn meglátogatta. Egyikük kezet nyújtott neki, de a parola után sem engedte el a kezét. Eközben a másik kanász ütni kezdte a bojtárt a botjával. „Ilyen volt a törvényük. Így avatták be a céhbe”

Az Alföldön már a 17–18. században is volt gúnyneve a legtöbb pásztornak. A ragadványnevek részint nemzetiségükre, eredetükre vagy származáshelyükre utaltak, nagyobb részben egyéni tulajdonságokra, s a cimborák játékos kedvére engednek következtetni: például Bujdosó János alias Toppants Juhász, Tarhós alias Vargha András juhász, Czeglédi másként Százeszû János gulyás, Kishasi Csehó Pista.

Kecskemét régi jegyzõkönyveiben megörökített nevek: Nagyorrú Matyi, Pörkölt Horváth Ferencz, Pinczékentekergõ Istók stb.

Fõként a Közép-Tisza vidéken ismert szokás a juhászkeresztelõ. Még az 1900-as évek elején is megtartották, bár esetenként csak a juhász lakodalmán kerítettek rá sort. A fiatal juhász „keresztapát” választott, rendszerint 60 éven felüli, tekintélyes juhászt, akihez tanácsért, segítségért fordulhatott, ha megszorult. „Akit megkereszteltek, az nevet is kapott; annak le kellett váltani magát: 5 vagy 10 liter bort vagy egy hordó sört hozatott, akkor aztán megmaradhatott a régi neve.

Nagy esemény volt a pásztorlakodalom is. Somogyszob és a Kaszó-erdõ pusztáin kanászlakodalom alkalmával összegyûlt az egész vidék kanászsága. Fõ ételük a disznóhús volt. Cigányt nem fogadtak, hanem felváltva citoráltak, furugláztak, flótáztak, dudáltak.

Kiskunsági pásztorregula volt, hogy a bojtár köteles a menyasszonyát elõzetesen bemutatni pásztortársai elõtt. Bokrétás kalapot csak akkor viselhetett, ha menyasszonyát már bemutatta, s választását idõsebb társai jóváhagyták. Kunmadarason (Jász-Nagykun-Szolnok megye) utoljára 1906-ban rendeztek hagyományos juhászlagzit.

Násznagynak juhászgazdát, számadót, võfinek juhászbojtárt kértek fel. Nemcsak juhászokat hívtak meg a lagziba, hanem gulyást, csikóst, csordást is. Összejöttek a környékbeli pásztorok mind. Az 1870-es években még az új pár is csacsifogaton ment a templomi esküvõre. Utánuk párosával haladtak a szamarak, rajtuk ültek a juhászok. Legelöl birkabûr zászlót vittek, amit rákötöttek vagy rászegeztek egy rúdra (Fazekas M. 1979)

A gulyák, ménesek õszi szétverése, a nyájak megfelezése után a pásztorok országszerte lakozásokat rendeztek. Év közben is számos alkalmat találtak arra, hogy életüket kicsit megvidítsák, s a közeli csárdákba is ellátogassanak. A lovak, birkák úsztatása, a marhák tüzes vasakkal való bélyegezése, a birkanyírás, csikónyírás, a kosbárányok herélése mind jó alkalom volt az áldomásra.

A Duna–Tisza között „tomot ültek” (például Kecskemét, Szeged, Halas vidékén), azaz lakomát rendeztek, a Tiszántúlon évente 3–6 alkalommal juhtort, gazdasági evíst tartottak a gazdák és a gazdaközösségek pásztorai. Kondások lakomája volt a szerpecsenye.

Sorrend szerint öltek le bizonyos idõközönként egy-egy disznót, s a belõle készült pecsenyével társaikat is megvendégelték. A soros kondás tartozott a disznót 10 lépés távolságból úgy eltalálni a baltájával, hogy rögtön vége legyen. Máskülönben bírságot kellett fizetnie.

Országszerte pásztorvigasságok voltak az õszi számadás és a pásztorfogadás, a pásztorok védõszentjeinek napján. Különösen Kelet-Dunántúl juhászai ünnepelték a 18–19. században a Mihály-napi (szeptember 29.) juhászbúcsút.

Elmaradhatatlan szereplõi voltak a pásztorok az esztendõ nagy ünnepeinek.

Karácsonykor a templomban is megjelentek s énekeltek. Többnyire csoportosan (gulyás, csordás, kondás, juhász) járták végig a települést, s a gazdák házánál kegyes szövegû éneket kántáltak, köszöntõt mondtak, bõ malac- (bárány-, borjú-) áldást kívántak. A gazdáktól bort, pálinkát, kalácsot kaptak. Nevezték ezt a szokást kántálásnak, koledálásnak, helyenként suprikálásnak

(Fõként ott, ahol nyír- vagy fûzvesszõk kötegét vitték magukkal, s a háziak egy-egy vesszõvel veregették meg a hátukat. Eközben a pásztorok nagyokat ugráltak, hogy az állatok egészségét, frissességét e mágikus cselekvéssel is elõsegítsék.)

Újév, húsvét, pünkösd, valamint a kihajtás napján is szokás volt a pásztorok megajándékozása. Jeles napi ostordurrogtatásuk, hétköznapi tülkölésük, lakodalmi duda, flóta, citera stb. szolgáltatásuk is hozzátartozott a helyi társadalmak életéhez.

A pásztornép egykor egész megjelenésében, viseletében, magatartásában, beszédmodorában feltûnõen elütött a földmûvelõ parasztságtól, s még sokkal inkább a társadalom más rétegeitõl. Meglazultak s lassacskán eltûntek a régi patriarchális viszony gesztusai a 19. század második felében, amikor a parasztság egy része vagyoni szempontból megerõsödött, s polgári mintákat kezdett követni. Az ilyen „úrhatnám” gazdák viselkedését a pásztorok ellenszenvvel figyelték, s nem is törõdtek olyan szeretettel a jószágaival, mint amikor „egy tálból kanalaztak” a gazdával és családjával. Többé nem mondta a pásztor és a szolga gazdája ökreire, hogy a „miénk”, hanem azt, hogy a „gazdáé”.

Györffy István 1934-ben saját terepismerete nyomán írta a külsõ legelõk pásztoréletérõl: „Az alföldi pásztortanyán asszonynak nincs helye, legfeljebb a fejõs juhász viszi ki újabban nyaratszaka a feleségét a fejés idejére. A férfiaknak és a nõknek ez a szigorú különélése a magyarságnál õsi hagyomány, amely egyebek közt még ma is abban csillan vissza, hogy az asszony a családdal a lakóházban külön él a háztól távolabb esõ ólban tanyázó férfiaktól.

A legelõn rideg sorban élõ pásztor tehát bizonyos asszonyi teendõket, amilyen a fejés, a fõzés, a tanya rendben tartása, maga végez. Ezek a feladatok a legfiatalabb bojtárra, a lakos-ra hárulnak.

Õ veszi át s viszi ki a szállás-ra, meghatározott idõközben, a jószágtulajdonosoktól a pásztorok ellátására szükséges, elõre kialkudott, természetben nyújtott élelmiszereket is”

Egyedül a juhászatban fordult elõ, hogy a fejés és sajtolás idõszakára a számadó juhász maga mellé vette a feleségét. A juhfejés akkor is a férfiak dolga maradt, az asszony csak a tej beoltását, feldolgozását végezhette.

Több hazai tájon elterjedt szokás szerint a pásztorfeleségek hetente egyszer, esetleg sûrûbben is fõtt ételt vittek ki a legelõre férjüknek és bojtárjainak. A Bodrogközben a gulyásoknak hetente, a Taszár környéki (Somogy m.) kanászoknak naponta vittek fõtt ételt az asszonyaik

Az ebédvivés gyakorisága a legelõ távolságától is függött.

A pásztorfeleségek külön csoportot alkottak a falvak nõtársadalmában, annak is a peremén. Ezen a csoporton belül barátkoztak, szomszédoltak, segítették egymást. Általában a falu szélén épült pásztorházakban, egymás szomszédságában éltek. Uradalmi pusztákon is különálló lakóközösségeket alkottak, közös konyhákon fõztek. A pásztorok asszonyai, leányai a templomban is külön, a hátsó padsorokban ültek. Együtt mentek piacra, vásárba, búcsúba, de summásnak, városi cselédnek nem jártak el.

A pásztorság és a parasztság egymástól eltérõ szokásrendet tartott a társadalmi illem tekintetében. Pásztorasszony kötelessége volt a szíveslátás, ha koma, azaz pásztor látogatta meg a családot. A pásztor, minthogy olykor hosszabb idõre hagyta magára asszonyát, fokozott mértékben volt kényes annak hûségére.

Nem vette jó néven, ha a faluban maradt juhásznénak, gulyásnénak „szeretõje” akadt .

Pásztorcsaládok tovább õrizték a családi viszonyok patriarchális jellegét, mint a parasztok: az asszony nem étkezett együtt a férfiakkal, az utcán nem a férje mellett, hanem mögötte ment, nem ült mellé a szekérre, taligára stb.

A pásztorok asszonyai kevesebb fizikai munkát végeztek, mint a szegényparasztok földeken dolgozó feleségei. Mezõgazdasági munkában csak alkalomszerûen vettek részt (például segítettek a szüreten, a kukorica és a burgonya betakarításában).

Feladatuk volt a konvenció, a pásztorbér begyûjtése a gazdáktól, családjuk élelmezése, s 6–8 gyermekük ellátása, gondozása.

Különleges pásztorételek

Jellemzõ alapanyagok: kenyér, liszt, tarhonya, szalonna, hús, tej

Leveseik tartalmas egytálételek voltak

Pergelt leves: személyenként 1 marék lebbencs vagy kocka, vagy tarhonya, füstölt szalonna zsírján megpirítják, só, bors, paprika, víz, ha megfõtt, apró tepertõt szórnak rá.

Ecetes, hagymás nyári levesek: sertéshús, hagyma, víz, paprikás rántással sûrítik.

Gyümölcsleves: egres, alma, uborka, füstölt sonka

Gulyáshús: a hús darabokat só-paprikával saját levében fõzik / víz, hagyma, burgonya nélkül /

Zsendice: édes túrót savóval keverték és felmelegítették.